Fülszöveg
Magánerkölcsök, közbűnök. A NER mikrotörténete, a Klubrádió mezotörté-nete - a mikro és a makro közötti közbülső - s Arató András mindennapjainak és emlékezetének makrotörténete. A papírra vetett közös metszet - amikor elbúcsúzunk az Orbán-rezsimtől - az alaptörvény rapid megszüntetésével párhuzamosan akár azonnal tananyaggá is válhat. De 20-30 év elteltével - semmi prófécia, csupán a történelemből oly jól ismert diktatúrák és kiszolgálóik elkerülhetetlen sorsa - a napjaink históriájával bíbelődő történészek nélkülözhetetlen forrása lesz. Irigylem a jövő kollégáit, mert ami nekünk most a bevégezhetetlennek tűnő, reménytelen jelen, az számukra már rég ismeretlenné vált, vagyis kutatandó nevek és gaztettek munkaanyaga csupán.
És a sok szereplő mind ismerős. Vagy a valóságból (X-ről én sokkal keményebben fogalmaztam volna, Y-ról viszont már korábban megírtam, hogy milyen, ám a Szerző akkor még nem hitt nekem, ma már annál inkább), s ha nem a valóságból ismerősek, akkor a múltból:...
Tovább
Fülszöveg
Magánerkölcsök, közbűnök. A NER mikrotörténete, a Klubrádió mezotörté-nete - a mikro és a makro közötti közbülső - s Arató András mindennapjainak és emlékezetének makrotörténete. A papírra vetett közös metszet - amikor elbúcsúzunk az Orbán-rezsimtől - az alaptörvény rapid megszüntetésével párhuzamosan akár azonnal tananyaggá is válhat. De 20-30 év elteltével - semmi prófécia, csupán a történelemből oly jól ismert diktatúrák és kiszolgálóik elkerülhetetlen sorsa - a napjaink históriájával bíbelődő történészek nélkülözhetetlen forrása lesz. Irigylem a jövő kollégáit, mert ami nekünk most a bevégezhetetlennek tűnő, reménytelen jelen, az számukra már rég ismeretlenné vált, vagyis kutatandó nevek és gaztettek munkaanyaga csupán.
És a sok szereplő mind ismerős. Vagy a valóságból (X-ről én sokkal keményebben fogalmaztam volna, Y-ról viszont már korábban megírtam, hogy milyen, ám a Szerző akkor még nem hitt nekem, ma már annál inkább), s ha nem a valóságból ismerősek, akkor a múltból: 50-100-500-1000 évvel ezelőttről, mert ezek tényleg mindig ugyanazok
És végül: azt írtam eredetileg, hogy „ha elbúcsúzunk az Orbán-rezsimtől" ám a Szerző azt kérte, mi több, tanulván a Médiatanácstól, cenzorként azt követelte: írjam inkább, hogy „amikor elbúcsúzunk az Orbán-rezsimtől" „Ha" = pesszimizmus, feltételes mód, posszibilitás, lehetőség, ám semmiképpen sem bekövetkező szükségszerűség. „Amikor" = hurráoptimizmus, szükségszerűség, fátum és végzet, ami előbb-utóbb bekövetkezik.
Gyerekkorunktól eredő nagy különbség: bennem már a rituális szuicidi-tás. Szerzőben még mindig a derűs szórakoztatás szándéka.
Mint e könyv lapjain: minden ok a depresszióra, ám Szerzőnél - egy ízes káromkodást követően - továbbra is a kedélyesség.
És ötévesen még csak meg sem utáltam ezért egy életre
Gábor György gyerekkori barát, filozófus
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal