»Az elsüllyedt jelek« I.

Fülszöveg

A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága a 2002-ben megjelent "Külön világban és külön időben." A 20. századi magyar képzőművészet Magyarország határaink kívül 1918-tól napjainkig című tanulmánykötet után most egy olyan kézikönyvet ad az olvasók, elsősorban a szakemberek, művészettörténészek, irodalomtörténészek, pedagógusok, stb. kezébe, amely további részletkutatásokat indít el. Az első kötetet belátható időn belül követni fogja a második is, amely ténylegesen tartalmazza majd az illusztrációk színes képeit is. Így a két kötet együttesen hozzájárul ahhoz, hogy reálisan értékeljük az egymástól többszörösen elválasztott nemzet-közösség(ek) kulturális fejlődését. E nemzet-közösségek a széttagoltság ellenére Magyarországgal együttesen a magyarság, - az össznemzet - 20. századi történelmét alkotják és jelentik. Ugyanakkor az Európa Unió csatlakozás előnapján feltehetjük a kérdést: mi végre egy ilyen feltáró jellegű munka? Mentés-e? S ha igen, - csupán lelet mentés? Annyit jelent-e csupán, mint az országutak, autósztrádák előtti régészeti mentések? Mint ahogy ezek után feltehetjük azon kérdést is, hogy kinek szól?
- De kinek szólt Erdélyi János 19. századi népdal-, és kiknek szólt a Grimm testvérek német népmese gyűjtése...? Mi vitte Bartókot és Kodályt a múltjuk lassú folyásában élő falvakba? És mi végre védünk kihaló félben lévő növény és állat fajokat? Remélhetően nem a rezervátum "kuriozitása" miatt - hanem sokkal inkább egyetemes emberi felelősségünk átérzése miatt, hogy ne válhassanak "elsüllyedt jelek"-ké kultúránk közös kincsei.
Kötetünk címét Weöres Sándortól kölcsönöztük, aki így fogalmazta meg ezt a gondolatot:
A szél eltörli lépteim nyomát
A sár eltröli lépteim nyomát
Itt csata volt
és minden fuldokolt
más nyom eltörli lépteim nyomát.

Te isten-arc,
kell-e mégtöbb kudarc,
a lehetetlen táján mit akarsz?
Őrizni lépteim nyomát. Vissza