Az elvarázsolt kastély

Előszó

Részlet a kötetből:
- Megnézted, Józsi, a szürke nadrágod zsebét? Hátha van még benne valami.
- Azt már nem nézhetem meg.
- Micsoda? Már azt is elad...
- Legjobb, ha őszintén megmondom neked, Magduskám. Már tegnapelőtt eladtam. Máskülönben hogyan hozhattam volna a születésnapodra csokoládét és virágot?
A fiu a rozoga vaságy szélén ült lehorgasztott fejjel s Magda félni kezdett nagyon, hogy a bátyja azonnal sirva fakad.
- Nem baj, nem baj, - mondta sietve, remegő hangon. - Én ugyis sejtettem, hogy már mult hét óta nem dolgozol abban az irodában, csak ugy mondod.
Halotti csönd lett az odúban, amint Józsi a szobájukat nevezte. Ezt a szobát három hónappal ezelőtt bérelték ki egy családnál, ahol mostanában nem tartottak háztartási alkalmazottat. Röviden: a cselédszoba volt. Azért választották ezt, mert aránylag keveset kellett fizetni érte s nekik ez volt a fontos. A szobában volt egy rozoga vaságy, egy kis asztal, egy jó szék, meg egy lyukas szék, a lyukas székre volt állitva a mosdótál. Ők hoztak magukkal egy koffert meg egy szalmazsákot, egy gyorsfőzőt, egy láda könyvet és két hegedűt. Ez volt a bútorzat. A szalmazsák nappal az ágyon feküdt, a foszladozó terítő alatt. Éjszakára Józsi letette a földre s két hálófülkét varázsolt, mint ahogyan ő mondta. Ez abból állt, hogy az ágyteritőnek az egyik sarkát a szoba egyik oldalán, tnásik sarkát a másik oldalán kötötte a falba bevert szöghöz. Ez volt a spanyolfal akkor is, ha nagyritkán vendég érkezett: Magdus egy barátnője, vagy Józsi barátja. Ha jött is, nem maradt soká: nem igen volt mivel megkinálniok. És a szegény diákok olyan éhesen csatangoltak ebben az időben az utcán, akár az erdőben a farkasok. Szüntelenül üzte őket tovább a nyomoruság. Vissza