Az elveszett okirat

Előszó

Részlet a könyvből:
Alving Ruth nyomott hangulatban állt az ablaknál és nézett ki a behavazott kertre. Gyönyörű szép volt a szemei előtt elterülő téli tájkép, de most nem tudta örömét találni benne. Finommetszésű ajkait összeszorította és tiszta fehér homlokán a szemöldökök között mély ránc vésődött, amely fiatal arcának érett, fájdalmas kifejezést adott.
Így állt ott elmerülve hosszú ideig és akarva, nem akarva, hallotta a beszélgetést, amely a szomszéd szobából hangzott. Ott üldögélt a házigazda, Bernd Róbert, egyetlen rokonaival, egy unokafivérének az unokáival, akik szintén az ő nevét viselték.
Bernd Róbert fehérhajú öregember volt. Kissé fáradt, kimerült tartással ült az egyik karosszékben és sűrű fehér szemöldökei alól figyelte két fiatal vendégét, akik vele szemben foglaltak helyet.
Szürke szemeiben nem volt most barátságos kifejezés. Nem túlságosan szerette a rokonait és nem örült, ha meglátogatták. Éppen ezért csak ritkán engedte meg hogy felkeressék.
Bernd Leriának és Kurtnak soha eszükbe sem jutott, hogy ezért a hibát saját magukban keressék. Meg voltak róla győződve mind a ketten, hogy nagybátyjuk gyámleánya, Alving Ruth, befolyásolta ellenük az öreg urat. Az ő szemükben Alving Ruth veszélyes örökségvadász volt. Miután ők maguk alacsony gondolkodású, rosszindulatú emberek voltak, másokról is mindig rosszat tételeztek fel. Vissza