Az elveszett világ

Fülszöveg

Sir Arthur Conan Doyle - Sherlock Holmes szülőatyja - igen termékeny író volt. Megteremtette például Challenger professzort, a rigolyás, kiállhatatlan természetű tudóst, aki meg van győződve arról, hogy Dél-Amerika egy elzárt területén, az »elveszett világban« őslények, dinoszauruszok maradtak fenn. Állítását egy kis csapatnak kell kivizsgálnia. Pompásan jellemzett figurákkal, szellemesen és izgalmasan megírt regényéhez Doyle a valóságban létező helyszínt választott: azt a Balatonnál nagyobb területű amazóniai fennsíkot, amely százmillió év óta átjárhatatlan sziklafalakkal határolt szigetként emelkedik a környező őserdő fölé. De nemcsak az elzártság a fontos - a fennsíkra valószínűleg a mai napig ember nem lépett -, hanem más is: az életfeltételek azon a helyen sem akkor, sem azóta nem változtak, hogy 65 millió évvel ezelőtt (talán éppen a természeti körülmények módosulása következtében) a dinoszauruszok viszonylag rövid idő alatt - jelenlegi tudásunk szerint - kihaltak bolygónkról. Az indián törzsek mondavilága, illetve a bizonyos dinoszauruszfajokra döbbenetes módon emlékeztető rengeteg dél-amerikai sziklarajz egyaránt hatással lehetett a szerzőre, aki a korabeli őslénytani ismereteket fölhasználva bővítette ki a rendkívül valószínűtlen, de nem lehetetlen (nagy különbség!) alaphelyzetet mindmáig élvezetes műfajalkotó klasszikussá.
A mű hatása azóta sem csillapodik: kétszer (1925, 1960) megfilmesítették, s a hasonló témájú alkotások ma is merítenek belőle. Vissza