Az ember anatomiája I-III.

Előszó

E könyv megírásával a magyar orvosi tankönyvirodalomnak egy már évtizedek óta érezhető hiányát kívántam pótolni.
Könyvem a második eredeti magyar anatómia. Az elsőt tanszéki elődöm, néhai Mihálkovics Géza (1899) írta 1888- ban. Azóta 34 év telt el s így nem csoda, hogy a különben jeles mű ma már sok részében elavult, annál is inkább, mert buzgó szerzője nemcsak a makroszkópos anatómiát vette fel könyvébe, hanem helyet adott benne a szövettannak és fejlődéstannak is, ezek a tudományok pedig az elmúlt évtizedekben óriásit haladtak, sőt mondhatni, egyes fejezeteikben egészen átalakultak. De haladt és bővült azóta a makroszkópos anatómia is, s ma már Mihálkovics könyve e részben sem tükrözi vissza híven a tudomány állását és gondolkozásmódját. Az utóbbit azért nem, mert a szoros értelemben vett anatómia azóta nemcsak új, az orvostudomány szempontjából fontos részletek megállapításával gyarapodott, hanem haladt sok már ismert részletnek új megvilágításában való beállítása, új szempontból való megítélése révén is.
Mihálkovics idejében az emberi szervezet alakviszonyainak okfejtő magyarázatát, mélyebb megértését csak az összehasonlító anatómia és a fejlődéstan körében keresték, s különösen Gegenbaur befolyására a magyarázat főforrása a phylogeniai gondolat volt. Azóta kialakult mint önálló tudomány a kísérleti morphologia és biologia s ez nem maradt hatástalanul gondolkozásmódunkra sem. A súlypont a történelmi szemléletről a biologiai szemléletre helyeződött át; ma a holttestben is az élő szervezetet látjuk s a test morphologiai viszonyaiban elsősorban az élet feltételeit keressük.
E könyv megírásakor is a biologiai gondolat volt a vezérlő eszme. Ezt tartom az orvostanhallgatók szempontjából is az anatómia leggyümölcsözőbb tárgyalásmódjának. Ezzel elevenül meg leginkább előtte a holt anyag s ezzel lesz számára az anatómia tanulása egyúttal iskolájává a biologiai-orvosi gondolkozásnak... Vissza