Az ember eredése, faji egysége és kora

Előszó

Húsz év mult el azóta, hogy e munkának első magyar kiadása napvilágot látott. E nagy idő, melyet különösen a tudományok mai rohamos fejlődésének szempontjából kell nagynak és hosszúnak neveznem, nem telt el nyomtalanul e munka fölött. Két évtized alatt három német s egy lengyel nyelvű kiadása jelent meg; a mi kétségtelenül erős bizonyítéka annak, hogy e műben az igazság ereje nyilatkozik meg, mely míg egyrészről mélyen megillette a gondolkodó elméket; másrészről a letárgyalt fontos kérdéseket az ellentétes véleményekkel szemben diadalmasan védelmezte meg. A két évtized előtt megállapított alapelvek ma is rendületlenül állnak. Az újabb fölfedezések, akár sötét barlangokból vagy folyamok áradmányából, akár a Föld bármely ismeretlen rejtekéből kerültek napfényre: nem rombolják le az embernek Istentől nyert természeti méltóságát. Az ember továbbra is ember marad, aki míg egyfelől az állatvilággal sem testileg, sem szellemileg nem függ össze; másfelől testi külső sokféleségének és szelleme különféle fokú fejlődöttségének ellenére is testben és lélekben egységesnek s a földkerekség legifjabb lakójának bizonyul be. A jelen magyar kiadás az emberi archeologia és az anthropologia minden új fölfedezését felöleli; egyetlenegy tény elől sem tér ki; mert valamennyi az igazság győzedelmét segíti elő.
E második magyar kiadásban is folytatjuk korábbi módszerünket, mely abból áll: hogy nem építünk képzelt légvárakat, nem hivatkozunk soha senki által nem látott és be nem bizonyítható természettudományi föltevésekre és véleményekre; hanem ügyünket a megfogható tények súlyos erejével visszük győzelemre. Vissza