Az ember hitvallása

Előszó

Részlet a regényből:
Őt illetően előre is mosom a kezeimet. Nem vállalok sem apaságot, se felelősséget a meséiért. Figyeljék meg, hogy a saját feddhetetlenségem ellen emelek óvást ezzel az előzetes fenntartással. Bizonyos mértékben állandó állomásom van, de feleségem is van; és így a község jó hírére való tekintettel mely helyesléssel tudomásul kegyeskedik venni létezésemet, úgyszintén a feleségem és a magam utódaira tekintettel, nem kockáztathatom meg azt, amit ezelőtt megkockáztattam, sem nem bízhatom ifjú gondatlansággal a lehetőségekben. Ismétlem hát, hogy kezeimet mosom - őt, ezt a Nimródot, ezt a hatalmas vadászt, ezt a jámborlelkű, kékszemű, szeplősarcú Thomas Stevenst illetően.
S miután őszinte voltam magammal szemben, sőt az olajágakkal szemben is, miket a feleségem a jövőben netán felajánlani kegyeskedik, módomban áll most már nagylelkűnek lenni. Nem bírálom el a regéket, amiket Thomas Stevens mondott el nekem, a továbbiakra nézve is tartózkodom az ítélettől. Ha azt kérditek, hogy miért csak annyit mondhatok, hogy még nincs ítéletem. Soká töprengtem, mérlegeltem, ingadoztam, de következtetéseim sohasem alakultak ki egyformán - mert Thomas Stevens sokkal nagyobb ember, mint jómagam. Ha igazat mondott, úgy jó és helyes; ha igazságtalanságot állított, akkor is jó és helyes! mert ki tud ellene és mellette bizonyítani? Indítványom nem vonatkozik a saját személyemre, míg a kishitűek úgy tehetnek, amint én tettem - induljanak útnak és keressék meg azt a bizonyos Thomas Stevenst és vitassák meg szemtől-szembe vele a különböző témákat, melyekről, ha a jó szerencse is úgy akarja - én be fogok számolni. Vissza