Az ember tragédiája a színpadon

Előszó

A magyar költői géniusz három halhatatlan drámai alkotásban kristályosította ki az örök magyar lélek három fő sajátosságát: a "Bánk bán"-ban az erős nemzeti érzés, a "Csongor és Tündé"-ben a csapongó, csodálatos mesélőkedv és "Az Ember Tragédiájá"-ban a borongó bölcselkedő hajlam jut teljesértékű kifejezésre. Mindhárom költői műnek közös a sorsa abban, hogy szerzőik nem élték meg azt a pillanatot, amikor a színpadon valósággá vált drámai álmuk. Katona József összeroppant ebben, Vörösmarty Mihály és Madách Imre pedig éltük végén sem gondolták, hogy valaha is színrekerül művük. Azóta mind a három drámai költemény változatos és sikerekben gazdag pályafutásra tekinthet vissza.
Legkésőbben a "Tragédiát" mutatták be és mégis aránylag a legmozgalmasabb színpadi mult áll mögötte. Ez év szeptember 21-én volt félszáz esztendeje, hogy először hangzottak fel a Nemzeti Színház deszkáin a "Tragédia" szentenciózus, bölcs igéi és ez ötven év alatt csupán ebben az egyetlen színházban ötszáz előadást ért meg; állandó műsordarabbá lett fővárosunkban és vidéken, sikert aratott Hamburgban, Bécsben, Prágában, Berlinben, Zágrábban és a cseh megszállás alá került Pozsonyban, végül a németajkú rádióhallgatók millióinak hirdette a magyar költői szellem nagyságát a bécsi és müncheni studiókból.
Négy esztendővel ezelőtt kiállítások és monográfiák sora ünnepelte Németországban a »Faust« színpadi pályafutásának egy évszázados fordulóját. A »TRAGÉDIA« kettős jubileuma és a külföld részéről iránta egyre erősödő érdeklődés adta az ösztönzést arra, hogy Madách hatalmas művének tanulságokban gazdag színházi pályafutását e kis kötetben összefoglalva, első alkalommal ismertesse a szakirodalomban egy magyar dráma színpadi életrajzát. Budapest székesfőváros hódol az ebben a műben ma is élő sztregovai nagy bölcs lángelméje előtt, amikor közreadja a »TRAGÉDIA« színházi előadásainak ezt a krónikáját.
Madách nagy műve pedig halad tovább a maga diadalmas útján és hiszem: hogy amíg komoly színművészet lesz a világon, nagyon sok mélyérzésű embert fog megrázni, gyönyörködtetni határokon innen, határokon túl.
Budapest 1933. évi november hó.
Vissza