Az Emberi Lényeg és a lelketlen Gép

Fülszöveg

Hules Béla 1926-ban született Zala megyében. Pályakereső tanulmányok után tanár lett, s mindig őrizte magában a filozófia szeretetét és a korszerű áttekintés igényét. Egyik megjelent munkája (Jó és rossz. Vadamosi Füzetek, 1999) is erről tanúskodik.
Hules Béla munkája rendkívül izgalmas olvasmány. A századvég több nagy fejlődési irányát elemzi az emberi élet és céljai szemszögéből, de filozófusi igényességgel. A kötet egy rendszertanulmány arról, hogy a természettudományokból megismert evolúciós elv alapján milyen következtetéseket hasznos levonnunk magára az emberi és társadalmi életre is.
Hules rendszertanulmánya azért is mozgalmas, mert különféle hierarchiaszintű területeket kapcsol össze a közös törvényszerűségekre való rámutatással. A szerző a különböző természettudományokban e században egyre kiterjedtebben használt anyagszerkezeti elveket mindvégig tudatosan használja. Ilyenek például a természetben meglévő hierarchiaszintek, az evolúciós képben a struktúrák párhuzamos fejlődése, a társkeletkezési modellek. Az embert egy szövevényes evolúciós, fejlődési irányok keresztútjain kiválasztódott közösségi alanynak tekinti, aki önmaga is, a már fölismert törvények segítségével, de egyúttal egy univerzumbeli sok-hierarchia szinte társlétezőként is építi tovább a közösséget, alkot művészi és tudományos formákban.
A könyv szemlélete rokonszenves és hasznos lehet a műszaki tanároknak is, akik számára bemutatja a technika egyetemes törvényeinek természeti, fejlődési gyökereit. A több egymásra épülő szerveződési hierarchia együttes fejlődését ma még kevés nagyközönség számára is élvezetes és érthető munka tárgyalja. Ebben a tekintetben hiányt is pótol Hules Béla munkája. Összegezve sok kollégának ajánlom a kötet végigolvasását. Élvezetes asszociációs kaland is ez a munka, szokatlan dolgok állnak össze egységes képpé olvasása közben. S barátságosabban látjuk utána azt a technikai evolúciót is, amelytől oly sokan félnek, annak meg nem értése miatt. Vissza