Az emberi motiváció I-II.

Fülszöveg

Platón mondta: "Annál nehezebb felismerni, vajon mindent egy és ugyanazon képességünkkel cselekszünk-e, vagy pedig - három fajta lévén - mindegyikükkel mást és mást: az egyikkel értünk, a másikkal felindulunk, a harmadikkal pedig sóvárgunk a táplálkozás, a szeretkezés és más rokon dolgok gyönyörűségére, és mindezeket egész lelkünkkel cselekedjük-e? Ezt nagyon nehéz lesz helyesen meghatároznunk" (Platón, 1968, 84. old.).
Az uralkodó pszichológiai irányzat ma a kognitív pszichológia, az értelem, a gondolkodás, a megismerés vagyis az első "képesség" tudománya. Az akarat és a vágy, a motiváció és az emóció tanulmányozása (a konatív és az orektikus oldal) viszonylag háttérbe szorult az utóbbi 2-3 évtizedben. A kognitív pszichológia térhódítását megelőzően az érzelem, vágy, szándék kérdései nem voltak ennyire elhanyagoltak. A motiváció és emóció témája a tanulás kérdéseivel szorosan összefonódva központi helyet foglalt el a behaviorista pszichológiában. Woodworth, Hull, Spence, Tolman és mások neve fémjelzik ezt a központi érdeklődést. Ugyanakkor azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy a motiváció/emóció kérdését nem csak a behaviorizmusban, hanem más irányzatokban sem hanyagolták el. A pszichológia másik két legjelentősebb irányzata a pszichoanalízis és a Gestalt-pszichológia (természetesen, ha elfogadjuk, hogy a pszichológia irányzatokra tagolódásának kérdése csak ennyire egyszerű volt) szintén rendelkezett kidolgozott és az irányzat alapálláspontját jellemzően tükröző motivációs elmélettel. Ezzel kapcsolatban elég Freud ösztöntanára (élet és halálösztönére), illetve Lewin, Heider, Festinger "kognitív motivációs" elméletére utalni. Vissza