| Bevezetés | 5 |
| A misztika | 9 |
| A szúfizmus | 17 |
| A taríqák | 27 |
| Szuhrawardijja | 36 |
| Kubráwijja | 38 |
| Csistijja | 48 |
| Qádirijja | 53 |
| Bektásijja | 60 |
| Naqsbandijja | 64 |
| Sádhilijja | 68 |
| Függelék. A tradicionális iskola és a szúfizmus | 75 |
| Darqáwí és a darqáwijja | 83 |
| A darqáwí spirituális praxis | 86 |
| Az elkülönülés | 90 |
| Az odakapcsolódás. I. A dhikr mint elv | 98 |
| Az odakapcsolódás. II. A dhikr mint gyakorlat | 107 |
| A szúfizmus és a modern ember | 123 |
| A fordító megjegyzései | 130 |
| Az emlékezés rózsakertje | 133 |
| Ibn al-Khajjat előszava | 135 |
| Saikh ad-Darqáwí kiválóságáról, valamint arról, hogy aki Isten után kutat, az az ő leveleiben megtalálhatja mindazt, amire szüksége lehet | |
| Saikh ad-Darqáwí előszava | 139 |
| Saikh ad-Darqáwí mesteréről, 'Alí al-Dzsamalról, valamint azokról az első lépésekről, amelyeket az ő felügyelete alatt tett a választottak ösvényén | |
| Második levél | 148 |
| Az érzékiségről és a szellemiségről, valamint arról, hogy e kettő egy lélekben sohasem férhet meg egymással | |
| Harmadik levél | 152 |
| Arról, hogy miképpen tette próbára az ifjú Al-'Arabí ad-Darqáwít mestere, 'Alí al-Dzsamal, hogy megtörje lelke büszkeségét | |
| Negyedik levél | 154 |
| Az Istenre való emlékezésről, valamint arról, hogy mennyire hasznos, ha rosszat mondanak az Isten felé tartó faqírról | |
| Ötödik levél | 158 |
| Arról, hogy a lélek meggyógyításának egyetlen módja a lélekből való kigyógyulás | |
| Hatodik levél | 159 |
| Az őszinteségről, valamint arról, hogy a teremtményektől elfordulni annyi, mint odafordulni Teremtőjükhöz | |
| Hetedik levél | 161 |
| A tökéletességről, ami abban áll, hogy a faqír elől sem a teremtmények nem rejtik el a Teremtőt, sem a Teremtő nem rejti el a teremtményeket | |
| Nyolcadik levél | 164 |
| Arról, hogy aki az ellene irányuló gyalázkodásokkal szemben nem védi magát, annak Maga Isten kel védelmére | |
| Kilencedik levél | 165 |
| Arról, hogy a szív csak a lélek halála árán nyerhet életet | |
| Tizenegyedik levél | 166 |
| Arról, hogy az ember egyetlen ellensége saját lelke, és annak legyőzésével minden ellenségét legyőzte; továbbá hogy az ember útja Istenhez lelkének halálán keresztül vezet | |
| Tizenharmadik levél | 167 |
| Arról, hogy mindaz, ami megtalálható a világmindenségben, megtalálható a lélekben is. | |
| Tizennegyedik levél | 168 |
| A lélek és a szív kibékíthetetlen ellentétéről, valamint arról a csodás hatásról, amely a lélek megölésének eredménye; a kegyelemről; továbbá a mester megtalálásának nehézségeiről és a spirituális vezetés tudományáról; végül a lélek kialvásáról s arról, hogy ez a leggyorsabban az Istenre való emlékezés, a dhikr által vihető végbe | |
| Tizenötödik levél | 179 |
| A lelki és sátáni sugallatokról, valamint az ellenük való harcmodorról | |
| Tizenhatodik levél | 182 |
| A megélhetésért való aggodalom veszélyeiről és az isteni gondviselésről | |
| Tizenhetedik levél | 187 |
| A világtól való elszakadásról, valamint arról, hogy a mester áldása a világ fogságába esett tanítványt is visszavezetheti a helyes útra | |
| Huszonnegyedik levél | 190 |
| A múlt és jövő kutatásának hiábavalóságáról, valamint a szorongatottságban rejlő szellemi haszonról | |
| Huszonhetedik levél | 193 |
| Arról, hogy aki felszámolja az emberekkel szembeni ellenséges érzületét, azzal szemben a világ ellenséges érzülete is megszűnik, és rosszat attól fogva már senkinek a részéről nem tapasztal | |
| Huszonnyolcadik levél | 194 |
| Arról, hogy aki Isten útjára lép, az a többi ember részéről lenézésre és becsmérlésre számíthat | |
| Huszonkilencedik levél | 196 |
| A szív törvényes és törvénytelen fiairól | |
| Harmincadik levél | 197 |
| Arról, hogy aki a szív ösvényét követi, annak hátat kell fordítania a világnak, s kivételt egyedül csak azzal kell tennie, aki előrehaladásában segíti. | |
| Harmincnegyedik levél | 198 |
| Arról, hogy minden az ellentétében rejlik | |
| Harminckettedik levél | 200 |
| Arról, hogy mennyire hasztalan a világ után szaladni, ellenben aki lemond arról, hogy ezt tegye, az után a világ fog szaladni | |
| Harmincharmadik levél | 201 |
| Arról, hogy csak az érhet célba, aki megszabadította magát a szenvedélyektől és az elítélendő tulajdonságoktól | |
| Harmincnegyedik levél | 202 |
| Arról az emberről, aki örül annak, ami másokat aggodalommal tölt el, hogy tudniillik a világ ellene fordul | |
| Harminchetedik levél | 203 |
| Arról, hogy az Igazság keresőjének nem szabad enyhülést keresnie, ha valami csapás éri; tovább egy nagyon fontos szellemi törvényről | |
| Harminckilencedik levél | 207 |
| Arról, hogy a szellemi út vándorának kerülnie kell a világi emberekkel való érintkezést, mert az ilyen embereknek - különösen az út kezdetén - hatalmuk van felette. | |
| Negyvenharmadik levél | 210 |
| Az Istent elérő ember egyik ismertetőjegyéről, nevezetesen arról, hogy az ilyen ember mindent kézben tart; továbbá az ilyen ember és a világ közötti rokonlelkűségről | |
| Negyvennegyedik levél | 211 |
| A szellem méltóságáról, valamint a méltóságát vesztett szellemről, vagyis a lélekről | |
| Negyvenötödik levél | 213 |
| Az Isteni Lét két alapmegnyilvánulásáról: a Szépségről és a Szigorról | |
| Negyvennyolcadik levél | 214 |
| Arról, hogy aki nem mulasztja el felismerni Istenét mindenben, annak a teremtménynek is a kedvében fognak járni; aki ellenben elmulasztja felismerni Őt mindenben, az a dolgok részéről csak rosszindulatra számíthat. | |
| Negyvenkilencedik levél | 216 |
| Arról, hogy aki nem védi meg magát, azt Isten veszi védelmébe | |
| Ötvenedik levél | 217 |
| Arról, hogy mindkét világ az emberben van, miközben ő erről mit sem tud; továbbá az érzékiség és a szellemiség ellentétéről | |
| Ötvenkettedik levél | 221 |
| A szellem és a lélek azonosságáról és különbözőségéről, valamint a hazavezető útról | |
| Ötvennegyedik levél | 223 |
| Arról, hogy míg a közönséges emberek szükségletei azáltal elégülnek ki, hgoy igyekeznek kielégíteni őket, a választottak szükségletei pusztán azáltal, hogy figyelmüket Isten felé fordítják | |
| Ötvenhatodik levél | 224 |
| Arról, hogy mennyire veszélyes az, ha az ember bizonyos spirituális tapasztalatok után nem szakít gyökeresen az érzékiséggel, s hogy így annak a veszélynek teszi ki magát, hogy mindazt elveszíti, amit addig megszerzett | |
| Ötvenhetedik levél | 228 |
| A külső és a belső viszonyáról, továbbá a megélhetésről és az elfordulásról | |
| Hatvanegyedik levél | 230 |
| Arról, hogy a belső csak a külső feláldozása árán művelhető, s ugyanígy: a külső is csak a belső feláldozása árán művelhető | |
| Hatvankettedik levél | 232 |
| A világ szeretetének betegségéről, valamint a szándék elengedhetetlenségéről | |
| Hatvanharmadik levél | 234 |
| Mindaddig, amíg az ember nem szabadította meg magát kötelékeitől, nincs joga arra, hogy mások rabsága miatt búslakodjék | |
| Hatvannegyedik levél | 236 |
| Milyen módszerekkel tudja elérni Isten barátja azt, hogy környezete lenézze és semmibe vegye őt. | |
| Hatvanhetedik levél | 238 |
| Arról, hogy aki figyelmen kívül hagyja az alapokat, annak nincs mire építkeznie | |
| Hatvannyolcadik levél | 239 |
| Arról, hogy Saikh ad-Darqáwí miképpen kapott előbb mesterétől, majd Magától Istentől és az Ő hírnökétől is felhatalmazást arra, hogy beavassa azokat, akiket alkalmasnak talál az Ösvény követésére | |
| Hatvankilencedik levél | 242 |
| Arról, hogy a szellemi világ csak az előtt nyitja meg kapuit, aki elfordul a világ szeretetétől és a világba vetett bizalomtól | |
| Hetvenkettedik levél | 243 |
| Arról, hogy a szellemi világ csak az előtt leplezi le titkait, aki szívét összhangba hozza külső cselekedeteivel. | |
| Hetvenharmadik levél | 244 |
| Arról, hogy mindenki csak azt láthatja meg a másikban, ami magában is megtalálható | |
| Hetvennegyedik levél | 247 |
| Az Isteni Lényeg és az isteni tulajdonságok viszonyáról, valamint a szent teognózisról, amelyben e kettő lényegi egysége feltárul | |
| Hetvenötödik levél | 252 |
| Az igazi mesterek és a hamis mesterek megkülönböztetésének fontosságáról, valamint arról, hogy a közönséges emberek miért nem képesek felismerni az előbbieket | |
| Nyolcvanadik levél | 255 |
| Arról, hogy aki a külsejét megerősíti, annak a bensője meggyengül, és viszont | |
| Nyolcvanegyedik levél | 256 |
| Saikh ad-Darqáwí mesteréről, saikh 'Alí al-Dzsamalról; továbbá e levél tartalmazza még Saikh 'Alí al-Dzsamal csodálatosan mély értelmű mondásainak füzérét | |
| Nyolcvanharmadik levél | 262 |
| Arról, hogy csak az bízza rá magát és kenyerét az isteni gondviselésre, aki a közönségességet emelkedettségre cserélte magában. | |
| Nyolcvanhatodik levél | 264 |
| Arról, hogy csak a megpróbáltatás állapotában derül ki, hogy az ember valóban birtokában van-e annak, aminek birtokában hiszi magát; továbbá arról, hogy aki Ábrahám (Ibráhím) iszlámját követi, az a legellentétesebb állapotokhoz is ugyanolyan módon viszonyul | |
| Kilencvenkettedik levél | 266 |
| Arról, hogy a vágyaktól átitatott lélek sugallataira való odafigyelés csak rontja az ember helyzetét | |
| Kilencvennegyedik levél | 269 |
| A szótlanság és az önmegtartóztatás hasznáról | |
| Kilencvenötödik levél | 270 |
| Arról, hogy akinek cselekedetei összhangban vannak azzal a tudással, amit már birtokol, azt Isten olyan tudásban fogja részesíteni, amit még nem birtokol | |
| Századik levél | 273 |
| Arról, hogy bármennyit is böjtöljön és imádkozzék az ember, ha nem veti ki szívéből a világ szeretetét, útja akadályokba ütközik | |
| Százegyedik levél | 274 |
| Arról, hogy csak az vezethet másokat Isten felé, aki egyaránt ismeri a mámort és a józanságot | |
| Százharmadik levél | 276 |
| Arról, hogy annak, aki hűséges akar lenni a prófétai hagyományhoz, semmibe kell vennie lénye külső és belső oldalát | |
| Száznegyedik levél | 277 |
| Arról, hogy a megpróbáltatás igen kedvező alkalom arra, hogy az Ösvény vándora nagy lépést tegyen végcélja felé, valamint arról, hogy a megpróbáltatások a célba ért utazót már nem sújtják. | |
| Százötötdik levél | 282 |
| Az imaginációról, valamint arról, hogy amennyire hátráltatja az embert az ellenőrizetlen imagináció, éppen annyira repíti őt célja felé, ha uralma alá vonja; továbbá a lemondás hasznáról | |
| Százhatodik levél | 284 |
| Arról, hogy az Istenre való emlékezés minden jót magában foglal | |
| Százhetedik levél | 287 |
| Arról, hogy soha semmi és senki nem árt az embernek, csakis saját lelke; továbbá arról, hogy aki felismeri saját értékét, annak értékét a világ is felismeri | |
| Száznyolcadik levél | 289 |
| Arról, hogy a lélek eredendően nem olyan volt, mint amilyen most, hanem folt nélküli, szabad és hatalmas | |
| Száztizedik levél | 292 |
| Arról, hogy a közönséges emberek a gyökerek helyett az ágakat részesítik előnyben | |
| Száztizenötödik levél | 293 |
| Arról, hogy csak az ér célba, aki lelke minden erejét egyetlen irányba fordítja | |
| Száztizenhetedik levél | 294 |
| Az őszinteség csodás hatásáról és az emberekkel szembeni egyetlen irányba fordítja | |
| Száztizenkilencedik levél | 295 |
| Aki kiveti szívéből a világ szeretetét, annak számára kevéske tett is sokkal több gyümölcsöt hoz, mint annak, aki sok mindent tesz, de szívét a világ szeretete tartja fogva | |
| Százhuszonegyedik levél | 296 |
| A lélekről és a szellemről, illetve kettejük lényegi azonosságáról; valamint a léleknek mint idegenbe szakadt fénynek a nyomorúságáról; továbbá arról, hogy miképpen térhet vissza a lélek égi hazájába | |
| Százhuszonkettedik levél | 298 |
| Arról, hogy mennyivel kiválóbb az, aki a világban maradva is meg tudja őrizni szellemének lángját, mint az, aki erre csak a világtól elvonulva képes | |
| Százhuszonhatodik levél | 299 |
| Arról, hogy a megpróbáltatásban éppúgy jelen van a jó, mint a rossz | |
| Százhuszonhetedik levél | 300 |
| Arról, hogy aki felülkerekedett önmagán, felülkerekedett összes ellenségén és az egész világon is | |
| Százharmincegyedik levél | 302 |
| A kontempláció illékonyságáról, illetve állandósításának titkáról | |
| Százharminckettedik levél | 303 |
| Arról, hogy Istenen kívül nincs semmi, s hogy ezt mindazok felismerik, akik végigjárják az utat és birtokába jutnak a lényegi látásnak; továbbá a lélek suttogásai elleni harcmodorról, valamint arról, hogy a dolgok csak azokat akadályozzák a dolgok Teremtőjének látásában, akik nem képesek meglátni a dolgokban Teremtőjüket; végül az illúzióról és a kontemplációról | |
| Százharmincnegyedik levél | 309 |
| Arról, hogy minden jó tulajdonság gyökere a szív kiszabadítása a világ hálójából | |
| Százharmincötödik levél | 309 |
| Arról, hogy Isten barátai mindig azt választják, amit Isten választ számukra | |
| Százharminchatodik levél | 311 |
| Arról, hogy mi a különbség a között, akinek szíve a teremtett lényekkel van, és akinek szíve a teremtett lények Alkotójával van | |
| Száznegyvenedik levél | 312 |
| Az Istennel való elégedettség jeleiről, továbbá arról, hogy a családi élet és a munka nem lehet akadálya a szellemi úton való előrehaladásnak. | |
| Száznegyvenegyedik levél | 315 |
| Arról, hogy becsvágyát Isten barátjának a legmagasabbra kell irányítania | |
| Száznegyvenharmadik levél | 317 |
| Arról, hogy az emberek tetszésének elnyeréséért küzdeni reménytelen vállalkozás | |
| Száznegyvennegyedik levél | 318 |
| Arról, hogy a lélek egyetlen kicsike vágyáról lemondani többet ér, mint egy egész éjszakát imában tölteni | |
| Száznegyvenötödik levél | 319 |
| Arról, hogy aki leragad az ösvény egyes állomásain, az nem érheti el a végső célt, s hogy aki Istent akarja, az nem sóvároghat a Paradicsom örömei után | |
| Százötvenharmadik levél | 320 |
| Arról, hogy aki Isten útját járja, az nem pazarolhatja idejét olyan dolgokra, amelyek nem viszik közelebb végső céljához | |
| Százötvennegyedik levél | 322 |
| Arról, hogy Isten emberei kiválóságukat a hétköznapiság álruhája alá rejtik. | |
| Százötvenhatodik levél | 325 |
| Arról, hogy a faqírnak csak az okozhatja vesztét, amit tud; amit nem tud, az nem árthat neki | |
| Százötvenhetedik levél | 326 |
| A jóllakásról | |
| Százhatvankettedik levél | 327 |
| A kialvás állapotáról, amelyben az ember halottá válik mindenki számára, különösen azonban önmaga számára | |
| Százhatvanhatodik levél | 328 |
| Arról, hogy milyen következményei voltak annak, amikor Saikh ad-Darqáwí nem válaszolt az őt érő vádakra | |
| Százhatvanhetedik levél | 330 |
| Arról, hogy vannak emberek, akik sem a Pokolba nem jutnak, sem a Paradicsomba nem kerülnek | |
| Százhetvenegyedik levél | 331 |
| Arról, hogy milyen látomása volt Saikh ad-Darqáwínak, miközben gyermekeket tanított a Korán olvasására | |
| Százhetvenötödik levél | 333 |
| A lélek szokásainak megtöréséről, s arról, hogy mit tett ennek érdekében Al-'Arabí ad-Darqáwíval mestere, 'Alí al-Dzsamal. | |
| Százhetvenhatodik levél | 335 |
| Arról, hogy miképpen hozta nehéz helyzetbe lelkét Saikh ad-Darqáwí a fezi al-Andalusz mecsetben | |
| Harminchetedik levél (Burckhardt) | 336 |
| Arról, hogy miképpen mentette meg Isten a fuqará't, amikor az egyik faluban a helybeliek ártani akartak neki | |
| Harmincnyolcadik levél (Burckhardt) | 339 |
| Arról, hogy milyen módon érte utol Isten büntetése azt, aki Saikh ad-Darqáwít kolduló útja zaklatta | |
| Harminckilencedik levél (Burkchardt) | 340 |
| Arról, hogy egy nagy szárazság idején miképpen eredt el az eső Saikh ad-Darqwí imájának hatására | |
| Száznyolcvannegyedik levél | 341 |
| Az őszinteség állapotáról, amelyben Saikh ad-Darqáwí az égből kapott egy szalmakalapot | |
| Száznyolcanötödik levél | 343 |
| Arról, hogy a szúfí legnagyobb ellensége saját lelke, s azt legyőzve mindent legyőz | |
| Száznyolcankilencedik levél | 344 |
| Arról, hogy a vágyak, illetve azoknak tárgyai bálványok | |
| Százkilencvenedik levél | 346 |
| A suttogásokról, valamint a végső menedékről, vagyis az Isten akaratára való ráhagyatkozás csodás hatásáról | |
| Kettőszázkettedik levél | 349 |
| Arról, hogy hiába a sok ima, a sok böjt, a sok dhikr, aki nem veti ki szívéből a világ szeretetét, nem nyerheti el tettei gyümölcsét | |
| Kettőszázharmadik levél | 350 |
| Arról, hogy amilyen nagy jelentősége van jó értelemben a figyelemnek, éppen olyan nagy jelentősége van rossz értelemben a figyelmetlenségnek | |
| Kettőszáznyolcadik levél | 352 |
| A szív cselekedeteiről, valamint arról, hogy ha egy tökéletes szent tulajdonképpeni mivolta feltárulna az emberek számára, imádattal fordulnának feléje | |
| Kettőszázhuszonhatodik levél | 353 |
| A dhikrről és feltételeiről, különsen pedig az isteni Név öt betűjének képzeletbeli felidézéséről | |
| Negyvenegyedik levél (Burckhardt) | 355 |
| Arról, hogy az embernek csupán egyvalamire van szüksége: az Istenre való emlékezésemre; és ha ennek az egyetlennek a birtokába került, akkor semminek nincsen híjával. | |
| Bibliográfia | 359 |
| Szójegyzék | 367 |
Folytatás Microsoft-tal