Az én Bibliám - Homíliák

Fülszöveg

Szent Pál Izajás próféta szavaival buzdít: „Ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét. Azt mondja ugyanis: A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja." (2Kor 6,1-2)
A földi időben a perceket és az évtizedeket számoljuk, az évszakok forgásával, életkorunk előrehaladásával magunk is változunk. A hívő ember azonban egy másik időrendben is él, az üdvösség idejében, ami már most az Isten örökkévaló életéhez igazodik. A földi idő a gyöngeségünket, esendőségünket fejezi ki, sokszor rabszolgává tesz minket; a kegyelem idejében, a khairosz-b2Ln mindig a most állapotában élünk. Isten örök szeretetének jelenlétében, az Istentől kapott szabadságunk boldog tudatában. Minden pillanat alkalmas arra, hogy az üdvösségünket munkáljuk, de az idő múlása egyben a felelősségünk is: kihasználom-e az alkalmat, amit Isten szeretete éppen most kínál nekem?
Az üdvösség idejében kiemelkedő szerepe van a nagyböjtnek. A bizánci liturgia az... Tovább

Fülszöveg

Szent Pál Izajás próféta szavaival buzdít: „Ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét. Azt mondja ugyanis: A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja." (2Kor 6,1-2)
A földi időben a perceket és az évtizedeket számoljuk, az évszakok forgásával, életkorunk előrehaladásával magunk is változunk. A hívő ember azonban egy másik időrendben is él, az üdvösség idejében, ami már most az Isten örökkévaló életéhez igazodik. A földi idő a gyöngeségünket, esendőségünket fejezi ki, sokszor rabszolgává tesz minket; a kegyelem idejében, a khairosz-b2Ln mindig a most állapotában élünk. Isten örök szeretetének jelenlétében, az Istentől kapott szabadságunk boldog tudatában. Minden pillanat alkalmas arra, hogy az üdvösségünket munkáljuk, de az idő múlása egyben a felelősségünk is: kihasználom-e az alkalmat, amit Isten szeretete éppen most kínál nekem?
Az üdvösség idejében kiemelkedő szerepe van a nagyböjtnek. A bizánci liturgia az előkészítő és a nagyböjti vasárnapok evangéliumával a megtérésnek lélektanilag is csodásan megformált útját mutatja be, ami szervesen vezet Jézus szenvedéséhez és feltámadásához. Az egyre erősödő feszültség magával ragadja az embert, ha enged a kegyelem vonzásának. Ezt megerősíti az évszakváltás is: a tél után a tavasz a föld újjáéledésével kápráztat el, szervezetünk fizikailag is feléled a téli fáradtságból, a napfénnyel megnyílik a szívünk, távlatokat keresünk, amit meg is találunk a kereszt és a feltámadás titkában. Vissza