Az én életem regénye

Előszó

Részlet a könyvből:
Úgy tűnnek ezek fel most előttem, mint egy nagy tüneményes álom. Ha igaz történet nem volna, azt mondanám, hogy regény.
De költői fantázia ezeket ki nem gondolhatta. A végzet isteni hatalma kellett ez évek történetének megalkotásához, tényezőkül rendkivüli nagy emberek egész táborkara, s maga e tábor egy csodákra képes fiatal nemzet s mindenek fölött egy felséges eszme, mely egy nemzetet lelkesít, s vezéreinek útját végig bevilágítja.
Az én életemnek is ez volt legeseménydúsabb korszaka, melynek hatása egész multamra kiterjedt.
Megkísértem ez átélt tapasztalatokat emlékezéseim, feljegyzéseim nyomán rendbegyűjteni, elkezdve ott, a midőn Jellachich bán betört Magyarországra a reactio hadseregével s hatolt ellenállás nélkül Budapest felé. Az ellene küldött magyar hadvezér, Feleki Ádám, a hátán hozta az ellenséget.
Az volt a sorstól feladott kérdés, hogy van-e a magyar nemzetnek karja és lelke hazáját, szabadságát hősi módon megvédelmezni, vagy elernyedten fogja a nyakát rabigába hajtani?
Nem lantpengetés kell mostan, hanem fegyverdörgés, kardcsattogás!
Felöltöttem a nemzetőri buzavirágszín egyenruhámat, a hosszan lengő veres tollas kalapot hozzá, a szuronyos puskát vállamra csatoltam s így állítottam be Kossuth Lajoshoz, felajánlani neki fegyveres szolgálatomat. Készen voltam az ellenségre induló nemzetőrök sorába állni. Vissza