Az én kortársaim

Előszó

Husz éve taposom a t. Ház szőnyegeit; sokat láttam, sokat átéltem, sok millió forintot megszavaztam. E hosszú korszak szereplő politikusait személyesen ösmertem, sőt barátságban voltam sokakkal; láttam őket kivülről és belülről. Szemeim előtt nőttek meg némelyek és zsugorodtak össze mások. Mondhatom, több illuziót vesztettem ez idő alatt mint hajat, pedig ugyancsak dús hajam volt és most ritka.
De nincs ezen mit sopánkodni. A hegyek végre is csak messziről kékek, közelről nem kékek, sőt nem is hegyek, s ha nem olyannak látom ma a parlamentet, mint ezelőtt husz évvel, ez se azt jelenti, hogy egyszer én is csalódtam, hanem azt, hogy kétszer csalódtam. Mert ha nem olyan a parlament, a milyennek akkor láttam, bizonyára olyan sem, a milyennek most látom. A hangulatok és optikai törvények játéka az egész... Eredj távolabb a hegyektől és megint kékek lesznek!
Mita kötük tanyázom, leirtam a napi sajtóban egy-egy alakot, a ki szerepel vagy a ki eltünik. Természetesen a magam osztályzása szerint. A Dieten Classis-ok nem alterálnak, csak az érdekes emberek vonzanak, a kik typusok és nem az excellentiás urak, a kik esetleg jelentéktelen individuumok. Prileszky Tádé több mint Pauler, mert Prileszky a furfangos tót nemes éles válfaja, pauler pedig csak egy közepes tudós és szintelen nyárspolgár, a minő millió van a világon. Horváth Gyula, Beöthy Algernon, mindenki nyers lángelme, mig a miniszter egy kicsiszolt semmi. Szóval ily elvek mellett irkáltam egyszer-másszor emberekről és helyzetekről úgy, a mint én láttam őket. Mondják, hogy jó szemem van. De mi az a jó szem? Gyerekség! Egy milliméterrel lát odább vagy melyebben mint a nem jó szem. Holott a dolgok mélysége, távolsága a végtelenségbe nyúlik. Vissza