Az Én Zemplénem

Előszó

Kedves Útitárs! Kérem, legyen a vendégem, mintha mellettem ülne, nyugodjon meg, jól vezetek. Beszélgessünk utazás közben, míg egy-egy helyszínre érkezünk, ne izguljon, nem kell válaszolnia! No, majd kiszállunk, körülnézünk, eszünk-iszunk, egy kis dombra lecsücsülünk. A domb alatt pince is lesz, benne fehér kóstolni való, ülünk majd gyékényen, eszünk bobajkát, muflont, faragunk fát, hordót, főzünk pálinkát, festünk ikont, és teszünk minden olyat, amit itt tesznek az emberek Szerecsentől fölfele. Mivel tudom, autóvezetés közben ritkán szokott megállni, én majd megállok mindenki helyett. Például a falu szélén, a szeszfőzde mellett, jó kis gyümölcspárlatot illatozni a tavaszi levegőből. Törkölyt érzek vagy mézes kalácsot? Dombokat látok, rajta házakat, benne kedves embereket. Ez az én Zemplénem! Felkeresem őket, jöjjön, nem kell bekötnie magát!
Köszönöm a beszélgetőpartnereimnek egytől egyik a segítséget! Köszönöm az Antenna Hungáriának a támogatást e könyv készítéséhez, valamint azt a sok-sok gyönyörű napot és élményt, amit augusztusban eltölthettem a Zemplénben!
A könyv szereplői valóságos személyek, ezért minden hasonlatosság a valósággal szándékos. A könyv készítője ellenben nem valóságos személy, csak egy beképzelt, képzetlen tollnok - vagyis én.
Az Antenna Hungária Rt. ajánlja ezt a könyvet tisztelt partnerei figyelmébe. Vissza