Az ének-zene tanítása 1973/5.

Előszó

Részlet:
Módszertani útmutató
az értékelés és az osztályozás korszerűsítéséhez az ének-zene tanításában
Ének-zenében az osztályozás és érékelés alapja elsősorban az osztály közös teljesítménye, döntő fontosságú, hogy az ének-zene tanítása kizárólag a tanítási órán folyik, a tanulók otthoni munkájára nem számít, házi feladat nincs. A nevelő minden esetben saját munkáját is értékeli. Csak az a tudás- és készségszint ellenőrizhető és kérhető számon - ennek folytán értékelhető és osztályozható -, amit a nevelő a tanítási órán megtanított, és kellő mértékben gyakoroltatott.
Általános iskolai tanterveinkben a "Követelmények" első mondatai mindig az osztály közös teljesítményét határozzák meg. Az osztályozásban ezt kell alapul venni mint a tanulók tudása elsősorban jellemző teljesítményt.
Ének-zene óráinkon a dalokat, a zenei írás-olvasás anyagát, az ismeretek gyakorlását is általános közös, együttes gyakorlás útján sajátítják el a tanulók. Az így elsajátított anyag egyéni számonkérése (közös gyakorlás után egyéni "feleltetés") helytelen és igazságtalan nevelői szokás. Ez csak egyéni gyakorlás után volna méltányos. Helyes viszont, ha a kellő gyakorlás után kisebb csoportok és egyes tanulók is rendszeresen és tervszerűen módot kapnak tudásuk bemutatására. Ezeket az alkalmakat a nevelő - a tanulók további fejlődését segítő-érékelő megjegyzései kísérjék. Az előzetes, alapos gyakorlás után a tapintatos nevelő kellő mennyiségű tapasztalatot gyűjthet a tanulók egyéni érékelésére is. Vissza