Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története

Fülszöveg

Hogyan tükröződik az ország életében végbement történelmi átalakulás a több mint 300 éves Egyetem életében, hogyan egyeztethetők össze a hagyományok és a korszerű követelmények - ezekre a kérdésekre igyekszik feleletet keresni a tanulmánykötet.
Amikor 1945 tavaszán megindult a munka, el kellett tüntetni a háború ütötte sebeket, el kellett tüntetni a háború ütötte sebeket, meg kellett teremteni az oktatás elemi feltételeit. Az újjáépítésnek ebben a szakaszában a segítség különféle formái között külön említést érdemel az MKP által Munkások a tudományért - tudósok a munkásokért néven kezdeményezett társadalmi mozgalom. Ennek az emlékét nem homályosítja el, hogy az elmúlt negyedszázad alatt nemcsak a régi épületek újultak meg, de az Egyetem új épületekkel is bővült.
A változás külsőleg abban mutatkozott, hogy az Egyetem 1950-ben felvette Eötvös Lóránd nevét és a még középkori eredetű négy kar küzül a Hittudományi és az Orvostudományi önállósult, a természettudományok pedig külön kart kaptak. Megnövekedett a hallgatóság száma és az oktatótestület. Az Egyetem megnyitotta kapuit a munkásosztály és a dolgozó parasztság gyermekei számára. Az esti és a levelező tagozat megindításával lehetővé tette a tanulást azok számára, akik a régi rendszerben nem juthattak el az egyetemre.
Megváltozott az oktatás szelleme a marxizmus-leninizmus bevezetésével, amelyet a hallgatók mint általánosan kötelező tárgyat tanulnak, és amely egyúttal áthatja a szaktárgyak tanítását is. A módszerek is fejlődtek. Az előadások mellett, amelyeknek az új oktatásban is megvan a jelentőségük, egyre komolyabb arányt nyernek a gyakorlati foglalkozások. Vissza