Előszó
Egy tanév hamar elmúlik. Alighogy megkezdjük az oktatást, máris elérkezünk az első félévi vizsgákhoz, a tavaszi félévben pedig valahogy még gyorsabban repül az idő. Amikor évközben gyakran kemény munkával kell komoly nehézségeket leküzdenünk, erőinket megfeszítjük a jobb eredmények eléréséért, talán néhány nap is hosszú időnek tűnik. De a következő tanév elején visszatekintve az elmúlt esztendőre, sokszor olyan kevésnek, olyan rövidnek tűnik fel ez az időszak. Pedig nincs igaza ennek a felületes szemléletnek. Egy év alatt nagyon sok téren lényeges, nagy változások következhetnek be, és ha megvizsgáljuk az egyetemi munkát, egy tanévben is sok szép oktatási és tudományos eredmény sorakozik egymás mellé. Úgy látszik azonban, hajlamosak vagyunk arra, hogy ezeket az eseményeket, eredményeket hamar elfelejtsük. Néhány év múlva már az élesebb szem sem képes áthatolni a feledés vastag fátyolán, vagy csak hiányos, eltorzított képeket lát.
Valóban fennállott eddig az a hiány, hogy sem Egyetemünk, sem az ahhoz tartozó Karok nem rögzítették, nem jegyezték fel megfelelően a tanév eseményeit, adatait és mindazokat a körülményeket, amelyek a későbbiekben érdeklődésre tarthatnak számot. Igaz, hogy a legutóbbi néhány évben félévenként készítettünk összefoglaló kari és egyetemi jelentéseket. Ezek azonban inkább csak általános megállapításokat tartalmaztak, teljesen hiányzott belőlük az események kronologikus felsorolása, a gyakran hallott kifejezéssel »száraz«-nak mondott adatok összeállítása stb., egyszóval mindaz, ami az Egyetem és az Egyetemhez tartozó Karok történelmét alkotja. Márpedig Egyetemünk a felsőoktatás igen fontos munkaterületén működik, és így az elmúlt években a felsőoktatás, illetőleg a magyar kultúrtörténet szempontjából nagyon lényeges adatok indultak feledésnek, amit azután később úgyszólván lehetetlenség, vagy csak részben lehetne nagy nehézségek árán pótolni. Ezért határozta el Egyetemünk, hogy az 1955-56. tanévtől kezdve minden tanévről, a fontosabb eseményekről, eredményekről és adatokról évkönyvben fog beszámolni. Most első ízben szükségesnek látszott az is, hogy az előző időszakok történetét röviden összefoglaljuk, és ezzel igyekezzünk a jövőre átmenteni olyan adatokat, amelyek ma még rendelkezésünkre állanak, illetőleg felkutathatók. Mindez a gyűjtő, rendszerező, feldolgozó munka nem volt könnyű. Valóban évkönyvünk munkatársai, a történeti részek és cikkek, a nekrológok, méltatások avatott tollú írói, a fáradhatatlan szerkesztő különleges nehézségekkel voltak kénytelenek megküzdeni, és ezt a feladatukat sikeresen oldották meg.
Vissza 
