Az épitőkövek

Előszó

Az emberi művelődés fejlődésével,a kezdetleges lakóhelyeket fölcserélték fa- és kő építményekkel. A hol nagy erdőségek voltak, melyek alkalmas építőfát szolgáltattak, ott a fa építés fejlődött ki s egész városok többemeletes lakóházait abból építették. Kőben gazdag vidékeken kő építés fejlődött. Némelyik vidék olyan faszegény volt, hogy még a házak mennyezeteit és tetőit is kőből kellett készíteni. Általánosságban áll, hogy a negyedkornál fiatalabb képződésű kőzetek, a szó szoros értelmében vett, építőkövet nem szolgáltatnak. Vannak itt nagy agyag- és lőszlerakódások s ilyen helyeken a téglaépítés a honos.
Tulajdonképeni építőművészet a mai értelemben, csak ott fejlődhetik a hol a megfelelő, jó, faragható és időálló követ közelben meg lehet szerezni és a hol ehhöz még az alkalmas építőfa is csatlakozik. Magyarországon, például Budapest, Pozsony, Kassa, Kolozsvár olyan helyek, melyek a szükséges anyagok fölött régebben is rendelkeztek és ma is rendelkeznek. Ezekben a városokban tehát fejlődhetett építőművészeti tevékenység. De nem fejlődhetett a Magyar Alföldön a hol a kőnek nyomát sem látni s ezért az utak járhatatlanok, a hol végre agyagon, homokon és kavicson kívül egyéb nem található. A Föld kérgének közetdús geológiai alakulása tehát az építőművészet, nemkülönben a kő szobrászat és a követ földolgozó iparművészet megtelepülésének föltétele. Vissza