Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája

Előszó

Ha elismerjük, hogy Erdély a magyarság tengely kérdése, akkor azzal is számot kell vetnünk, hogy a multban éppen úgy mint napjainkban, a megoldásra váró feladatok sokaságát jelenti. Előző jelentésünkben felmértük az 1940. augusztus 30-iki bécsi döntéssel visszatért erdélyi területek mezőgazdasági birtokállományát, a kisebbségi idők örökségét s nagy vonalakban utaltunk arra a rengeteg kérdésre, amely a magyar államiság vállaira nehezedik.
Az első szabad esztendő a beilleszkedést jelentette a régi államkeretbe. Egyfelől megismertetve a való helyzetet, tájékoztatást kellett adni az erdélyi föld és az erdélyi falu gondjairól. Másrészről az új helyzetnek és lehetőségeinek felismerésével el kellett indulni a történelmi jóvátétel útján.
Az első szabad esztendő tehát megvalósította a beilleszkedést, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület átállítását, a szervezet kiteljesedését. Ugyanannyira, hogy a második munkaesztendő küszöbén már a mezőgazdaság újjáépítésének gyakorlati kezdőkérdéseivel foglalkozhattunk.
Az EMGE közel száz esztendős multja történelmi hagyományokban gyökerezik. A nagy alapító, gr. Teleki Domokos épen úgy, mint gr. Mikó Imre Erdély Széchenyije, és az 1936 virágvasárnapján újjászülető EMGE vezetője, dr. Szász Pál a mezőgazdasági népnevelés szellemében munkálkodtak. Azt a nézetet képviselték, hogy az erdélyi falu életének kibontakozása, gazdasági lehetőségeinek célirányos kihasználása, a földmívelő réteg szociális kérdéseinek megoldása - mindig a műveltség terjesztésétől, a műveltség színvonalától függ. Tevékenységük súlypontja ezért volt a mezőgazdasági népnevelés. Tudták, hogy a gazdatudomány a széles néprétegekben lendítő, hajtóerő, mely alkalmassá teszi Erdély földnépét, hogy a nemzeti vagyonnak birtokukba levő részeivel bölcsen és jól sáfárkodjék s az életlehetőségek megteremtésében és kibővítésében Erdély magyar gazdatársadalma mindég lépést tarthasson a kór követelményeivel, a fejlődéssel. Vissza