Az Erdélyi Tudományos Intézet évkönyve 1940-1941

Előszó

Mailáth püspök képe mint a jó lelkipásztor eszménye marad meg az utókor emlékezetében. Nevének tisztelete nem egyházmegyéjének területére korlátozódik, hanem ennek határait messze átlépve, országos, sőt európai viszonylatban is számottevő. Sajátos egyéni varázsa, lebilincselő beszéde, híveiért, főleg az ifjúságért hevülő szíve, lelki és nemzeti erősítést nyújtó ténykedése őt nagy társadalom- és nemzetnevelővé avatták. Gyulafehérvári rezidenciája a vallási, erkölcsi, nemzeti ébrentartásnak olyan kisugárzási helyévé lett, amely négy évtizeden át, mint a betlehemi csillag irányított. A püspöknek misszionáriusi teljesítményre emlékeztető körüljárása, a közügyekben történt jövése-menése, az összetartásnak, felhangolásnak, cselekvő készségben tartásnak állandó erőforrásaivá magasztosultak.
Mindig lelkeket keresett és a lelkeknek élt. A lélekkeresés azonban a nemzetfenntartás, nemzetvédelem oly hathatós forrásaiból táplálkozott, hogy Mailáth püspök a történelemnek is kimagasló egyéniségévé válik. Történelmi időkben élt és történelmi alakká lett. Személye a vallási megalázkodásnak, de egyben a magyar erősségnek kifejezője.
Szereplése történelmi, bár a politikától mindig idegenkedett. Távol tartotta magát attól, hogy a napi politika mérgező hullámai elsodorják és hatalmukban tartsák. Mindamellett felemelte szavát, ha a politika lelki értékeket veszélyeztetett, vagy sovinizmustól befolyásolva igazságtalansággal fenyegetett.
Véleményének kifejezésére meg volt az alkalmas hely. Mint megyéspüspök ugyanis, miként előzőleg a legfőbb törvényhozó testületnek: a magyar főrendi háznak, ugyanúgy utóbb a román szenátusnak volt tagja és mint ilyen, ennek ülésein felszólalhatott. Vissza