Az erdő élettana

Előszó

TANÍTÁSÁNAK JELENTŐSÉGE

Georgij Fjodorovics Morozov, az erdőelmélet megalkotója, a Szovjetunió kiváló tudósa, 1867 január 7-én Szentpéterváron, kispolgári család fiaként született. Atyja a városi duma biztosa volt.
G. F. Morozov kezdetben katonai pályára készült és előbb az Alekszandrovban lévő 2. sz. kadettiskolát, majd a pavlovi katonai szakiskolát végezte el. Hároméves katonai szolgálat után a szentpétervári erdészeti főiskolára iratkozott be s 1893-ban szerezte meg oklevelét.
Főiskolai tanulmányainak befejeztével az erdőgazdaságban gyakorlati szolgálatot vállalt. Működését mint segéd-erdőfelügyelő a volt voronyezsi kormányzóság hrenovi erdőgazdaságában kezdte meg, s egyúttal a hrenovi erdészeti technikumban isi tanított. Itt ismerkedett meg N. D. Szuhodszkij, ismert orosz erdőművelő-tudós munkásságával és rövidesen megírta „Erdeifenyő-telepítések védelme az aszály ellen" c. művét, amiért az I. osztályú erdőművelő-tudós címmel tüntették ki.
1896-ban a tehetséges fiatal erdőművelő hivatalos kiküldetésben külföldre utazott. Két évig tartó tanulmányútján Németországban és Svájcban mintegy 70 erdőgazdaságot látogatott meg. Ennek során az á szilárd meggyőződés alakult ki benne, hogy hazája az erdőgazdaság terén élenjáró országgá válhat és azzá is kell válnia. Meggyőződését a következő szavakkal fejezte ki: „Elmúlt már az egész Oroszországra általánosan alkalmazott előírások ideje, mint ahogyan végetért a »német majmolás« is, vagyis az az idő, amikor a nyugateurópai, főleg német gazdasági módszereket egyszerűen ráruházták az orosz erdőkre."
Miután visszatért külföldi útjáról, Morozovot a voronyezsi kormányzóságba küldték, ahol homokos talajon végez erdősítéseket. 1899- ben a Kamenno-sztyepi erdészeti kerületbe I. osztályú erdőfelügyelővé nevezték ki.
Morozov magáévá tette V. V. Dokucsajevnek a talajról szóló-kiváló tanítását és a Kamenno-sztyepi erdőtelepítés sok értékes módszerét és eljárását; ezeket most a Szovjetunióban igen sok helyen alkalmazzák.
1901-ben meghívták a szentpétervári erdészeti főiskola általános erdőművelési tanszékére. Itt is fáradhatatlanul dolgozott tovább a hazai erdőművelés fejlesztésén. Főiskolai működése idején az egész világon ismert, száz évesnél régibb „Erdészeti folyóirat"-ot is szerkesztette, amelyet az Erdészeti Egyesület adott ki. 1918-ig áll ennek a folyóiratnak az élén. Az „Erdészeti folyóirat" magas színvonalú morozovi időszaka -az erdészeti tudomány történelmének mindenkor fényes korszaka marad... Vissza