Az erkölcsök története az ujkorban I-III.

Előszó

A mindenkori erkölcsi éelt és a mindenkori erkölcsi nézetek és törvények, amelyek egy bizonyos korszakon belül az ember nekmi tevékenységének formáit szabályozzák, a legjelentékenyebb és legjellegzetesebb jelenségei annak a fejlődési korszaknak. Minden időnek, népnek és minden egyes osztálynak lényege éppen ebben ynilvánul meg a leghatározottabban. Mert a neki élet ezerféle kisugárzásában nem csak egy fontos törvényt mutat meg, hanem az élet törvényét általában, az léet ősműködése az egyes korok erkölcsi tevékenységében, erkölcsi nézeteiben és erkölcsi törvényeiben formává alakult. Nincsen az életműködésének egyetlen formája, egyetlen alkatrésze, mely ne az élet nemi bázisától nyerte volna meghatározó, vagy legalább is jellemző bélyegét; a népek egész nyilvános és magánéletét nemi érdekek és tendenciák hatják át és telítik. Ez az örök és kimeríthetetlen probléma és programm, mely sem az egyén, sem az összesség napirendjéről nem kerül le soha.
De minden kor - és ez a döntő - másként formálta ezt a történést, törvényeit pedig mindig ujból revideálta és korrigálta. Ezerfélék ésmindig ujak a fokozatai abban a kertben, amelyben mozog: onnan, ahol, mint alig felfogott természeti erő nem sokkal több volt a puszta állati teljesülsénél, ennek az ellenpólusáig, ahol a lét legnagyszerűbb titkáig és minden teremtett végpontjáig emelkedett és ismét addig a határig, ahol egyetlen szakadatlan trágárság anyaga volt és minden szó és minden cselekedet az érzékek orgiás tombolásánek szolgálatában állott.
Mindezek alapján azérzéki tevékenység története a kultúra különféle fejlődési fokai nem kevesebb, mint egyik főalkotórésze az egész emberiség történetének. Vissza