Az esztergomi diák

Előszó

Részlet a könyvből:
- Hol van a láda, akit reggel hoztunk le az eszterhéjról? Hát az élelmes zsák? Te, Örsik, ott legyen a szemed azon a nyárson, mert ha odaég a sült lúd; addig élsz! Teremtő atyám, hát a szárított alma, körte? Azt akarjátok, istentelenek, hogy kis gazdátok éhezzék ott a messze idegenben? Istók, hol hordod a szemedet? A helyén nem, annyi bizonyos, mert akkor látnád, hogy az a füstölt birkacomb még azon mód fekszik az asztalon, amint odaadtam, hogy beiszákold! Ó, te mennyei irgalom: ebben a házban mindenki félkezű, csak tőlem várják, hogy négy legyék, mint a láncos majomnak! Anna, Anna, de adnék néked is egy nyaklevest, csak ráérnék! Hová tetted a varrottas keszkenőt? Görög Gergő fia úgy menjen iskolákra, mint valami koldusivadék, azt akarjátok, látom. Nincs szívetek, nincs, még a saját édes testvérnénje se szánja a szegény kis véremet, drága magzatomat, akit elszakasztanak tőlem... Jaj, csak annyi érkezésem lenne ettől a sok dologkerülőtől, hogy nekiülhessek a sírásnak!
Ezt a hosszú lélekzetű, szidalommal elegyes kesergést egy derék, termetes magyar asszonyság pörgette el olyan gyorsan és hangosan, hogy az már maga is dologra serkenthetett minden jótét lelket. Közben az ő maga két keze, két lába sem pihent semeddig: rakosgatott, csomagolt, mintha csakugyan nem is két, hanem száz keze lett volna s mind a helyén. Vissza