Az Esztergomi É. Megye papságának irodalmi müködése

Előszó

Midőn a bécsi folyó 1873-ki év tavaszán megnyitandó világkiállitáson, mintegy a világ szinpadján, a föld szintén minden művelt nemzetével a magyar is föllépni készül, hogy korszerü müveltségét, iparmüveit, hona terményeit s akkép szellemi és anyagi erejét feltüntetve, tekintélyét emelje s öntudatával együtt életképességét is fokozza: a korral haladni szerető s haazfiúságban soha el nem maradt, sőt többször előljárt, magyar katholikus egyházirend kormányával, véreivel ez ügyben is egyesülten s mintegy karöltve eljárni hazafiui kötelességének tartja, mert a közbecsület, a közjólét s evvel járó közboldogság a keresztény morálnak egyi legszentebb feladata, melynek életet adni első rendben annak apostolai a papok vannak hivatva.
Az esztergomi érseki megye Főméltóságú Simor János ur Magyarország Herczeg Primásában szerencsés főpásztrát tisztelni, ki fönt jelzett magasztos föladatát mennyire buzog teljesiteni, bölcs főpásztori-levelei, intézkedései és közjóra szentelt nagylelkü áldozatai fönnen hirdetik. Kegyelmes Érsek urunk a világkiállitáson is a magyar királyi Minsterium és a közérzület óhajtásához képest több rendbeli tárgyat közszemlére hozand, melyek részint a közmüveltség, tudomány és müvészet, részint az ipar és közgazdászat tekintetéből alkalmasak lesznek a nemzeti becsületre fényt villantani, s a haladás barátjaira ösztönszerüleg hatni. Vissza