Az esztétika tudománya I.

Előszó

Jelenünk hatalmi és politikai törekvéseinek szükségszerű következménye mindaz, amit napi életünk kaotikus állapotában, az un. "társadalmi szerepek" követelményrendszerének, szinte követhetetlen változásaiban, emberi kapcsolataink üressé válásában megélünk. A Lét nagy kérdéseire a "szentnek" nevezett tudomány nem tudott választ adni. A civilizáció technikai eredményei: a gépek, információs-, számítástechnikai eszközök az ember szolgálatából kilépve, az ember fölötti hatalmat testesíti meg. A modern ember gondolkodásából eltűntek az ősi tudás elemei, azok, amelyek a kozmikus valósághoz, a Léthez kapcsolták mindennapi életét. A szellem-lélek-test hármasságból - a középkorig jellemezte az európai embert ez a felfogás - csak a test maradt meg, a szellem helyét az ész, a lélek helyét a psziché foglalta el. Gondolkodásunkban az egység helyére a rész, az analógia (a minden mindennel összefügg) helyére a logika lépett. A kétpólusúvá vált - a bibliai bűnbeesés mítosz ezt őrzi - világ darabjaira hullását nevezzük civilizációnak, s mint láthatjuk, ennek jellemzője a folyamatos tanulás, mert újra meg kell találnunk mindazt, amit elvesztettünk (elfelejtettünk). Minden egyes felfedezés, újnak tűnő találmány, fogalom eszköz stb. valamikor már létezett mert az új csak a régit megőrizve jöhet létre. Mondhatjuk azt is, hogy az embernek újra fel kell fedeznie önnön maga emberi lényegét. Azt a harmóniát - nevezzük ezt Paradicsomnak is -, kell megtalálnia, azt keresi, ami bensőjének egyensúlyát adja, ami nélkül élete puszta tenyészet marad. Vissza