| Első kötet-Második kötet: | |
| A szerkesztő előszava | 15 |
| Az európai tudományok válsága és a transzcendentális fenomenológiai (I. kötet) | 17 |
| A tudományok válsága mint az európai emberiség radikális életválságának kifejeződése | 19 |
| Állandó eredményességük ellenére valóban válságban vannak-e a tudományok? | 19 |
| A tudomány eszméjének pozitivista redukciója a puszta ténytudományra. A tudomány "válsága" nem más, mint jelentéktelenné válása az élet szempontjából | 21 |
| Az európai emberiség autonómiájának megalapozása a filozófia eszméjének új, reneszánz korai felfogásában | 23 |
| A kezdetben oly eredményes új tudomány kudarca és ennek feltáratlan indítéka | 27 |
| Az egyetemes filozófia eszménye és az eszmény belső felbomlásának folyamata | 28 |
| Az újkori filozófia története: küzdelem az emberi mivolt értelmének megállapítása körül | 32 |
| A jelen vizsgálódások szándéka | 34 |
| A fizikai objektivizmus és a transzcendentális szubjektivizmus újkori ellentétete és az ellentét eredetének tisztázása | 39 |
| A tudomány egyetemessége új eszméjének eredete: a matematika kialakulása | 39 |
| Galilei matematizálja a természetet | 41 |
| A példaképként felfogott természettudomány dualizmusának eredete. A "more geometrico" megértett világ ésszerűsége | 85 |
| A dualizmus: az ésszel kapcsolatos problémák megragadhatatlanságának alapja, a tudományok specializálódásának előfeltétele s a naturalisztikus pszichológiai alapja | 87 |
| Az újkori fizikális racionalizmus általános jellegzetességei | 91 |
| A fizikális naturalizmus első nehézségei a pszichológiában: a teljesítő szubjektivitás megragadhatatlansága | 94 |
| Az objektivizmus és a trnaszcendentalizmus előzetes jellemzése. E két eszme vetélkedése mint az újkori szellemtörténet értelme | 95 |
| Történelmi szemléletmódunk módszeréről | 97 |
| Descartes nemcsak az objektivisztikus racionalizmus újkori eszméjét hozta létre, hanem a racionalizmust megtörő transzcendentális indítékot is | 101 |
| Descartes és az "ego cogito". A karteziánus epokhé értelmének kifejtése | 103 |
| Descartes félreértelmezi saját eredményeit: az epokhéban nyert tiszta én pszichologisztikus meghamisítása | 107 |
| Descartes téves értelmezésének alapja: túlzott érdeklődése az objektivizmus iránt | 110 |
| Descartes munkássága: a racionalizmus és az empirizmus párhuzamos fejlődésének kiindulópontja | 113 |
| Locke naturalisztikus-ismeretelméleti pszichológiája | 114 |
| Berkelex. David Hume pszichológiája mint fikcionalista ismeretelmélet: a filozófia és a tudomány "csődje" | 117 |
| A hume-i szkepszis képtelenségében rejlő igazi filozófiai motívum: az objektivizmus megingása | 119 |
| A racionalizmus "transzcendentális" motívuma: Kant felfogása a transzcendentrális filozófiáról | 122 |
| A "transzcendentálisnak" mint vizsgálódásaink vezérfogalmának előzetes taglalása | 130 |
| Kant és követőinek filozófiája vezérfogalmunk, a "transzcendentális" szemszögéből. A kritikai állásfoglalás feladata | 131 |
| A transzcendentális probléma tisztázása és a pszichológia ebben játszott szerepe | 135 |
| A fenemenológiai transzcendentális filozófiához vezető út, mely az előzetesen adott életvilágon keresztül vezet | 135 |
| Kant kimondatlan "előfeltevése": a magától értedődőnek vett életvilág mint környezet | 135 |
| Az életvilág a "névtelenül" maradó szubjektív fenomének birodalmakként tárható fel | 145 |
| A szemléleti-rámutató módszer hiánya: Kant mitikus konstrukcióinak alapja | 148 |
| Kant és a korabeli pszichológia elégtelensége. A transzcendentális szubjektivitás és a lélek közötti különbség elmosódása | 151 |
| A kanti transzcendentális filozófia rejtett igazságának lehetősége: az "új dimenzió" problémája. A "felszíni élet" és a "mélységi élet" közötti ellentét | 153 |
| Az "életvilág" problémája mint részprobléma az objektív tudomány általános problémáján belül | 156 |
| A transzcendentális epokhé analitikája. Az első: az objektív tudományhoz kapcsolódó epolhé | 173 |
| Miként válhat az életvilág az objektív tudományok epokhéja után tudományos témává? Elvi különbségtétel objektív-logikai a priori és az életvilág a priorija között | 176 |
| Az életvilág tematizálásának két lehetséges alapmódja: a naiv-természetes belehelyezkedés és a következetesen reflexív beállítódás eszméje az életvilág és az életvilágbeli tárgyak szubjektív adottságmódjának mikéntjével kapcsolatban | 183 |
| A transzcendentális epokhé sajátossága: a természetes élet beállítódásának teljes megváltozása | 188 |
| A teljes epokhé igazi megértésének nehézségei. Miben áll a téves értelmezés, mely szerint a teljes epokhé azonos az egyes érvényesítések fokozatos felfüggesztésével? | 189 |
| Az igazi transzcendentális epokhé lehetővé teszi a "transzcendentális redukció" - világ és világtudat transzcendentális korrelációjának felfedezését és feltárását | 192 |
| A feladat: konkrétan kijelöli a transzcendentális redukció valódi végigvitelének útjait | 193 |
| Az életvilág mint olyan elméleti érdeklődés témája, amelyet az életvilág dolgaira vonatkozó egyetemes epokhé határoz meg | 197 |
| A tisztán önmagában vett érzéki szemlélet adottságainak konkrét kifejtése: az első lépések | 199 |
| Az egyetemes korrelációs a priori | 201 |
| A további kutatási irányok kijelölése: a kinesztézis, az érvényességváltozás, a horizonttudat és a tapasztalat közössé tétele szubjektív alapfenoménjei | 203 |
| Minden létező, bármilyen értelmű legyen s bármely régióhoz tartozzék, szubjektív korrelációs rendszer indexe | 208 |
| A transzcendentális konstitúció mint "eredeti értelemképződés" előzetes fogalma. Az elvégzett elemzésekben használt példák elégtelen volta. Utalás további kifejtési horizontokra | 211 |
| A munkaproblémák első beosztása e három címszó alá: ego-cogito-cogitatum | 214 |
| Az "életvilág ontológiája" mint feladat | 217 |
| Paradox és nem érthető mozzanatok felbukkanása. Újabb radikális elmélkedések szükségessége | 219 |
| Az emberi szubjektivitás paradoxona: szubjektum a világ számára, egyszersmind objektum a világban | 224 |
| A paradoxon feloldása | 228 |
| Az epokhé első kifejtésének elvi helyesbítése: az abszolút egyedi, végső soron működő egóra való redukció | 234 |
| A pszichológiából a fenomenológiai transzcendentális filozófiához vezető út | 238 |
| A Kant utáni filozófiai fejlődés jellemzése azon küzdelem szemszögéből, amely a fizikalista objektivizmus és az ismételten jelentkező "transzcendentális motívum" között zajlott | 238 |
| A transzcendentális filozófia és a pszichológia végzetesnek bizonyuló elkülönülése | 246 |
| A pszichológiai és a trnaszcendentális filozófia rokonsága és különbözősége. A pszichológiai mint a döntések területe | 253 |
| Elemzés a pszichológiaiból a transzcendentális beállítódásba való átállásról. A pszichológiai a fenomenológiai redukció "előtt" és '"után" | 258 |
| A pszichológia kudarcának oka: a dualista és fizikalista előfeltevések | 261 |
| A pszichológiai az objektivisztikus-filozófiai tudományeszme és az empirikus eljárás feszültsége között: összeegyeztethetetlensége a pszichológiai kutatás két irányzatával | 264 |
| Előzetes fejtegetés a lélek és a fizikai test mint realitások alapvető azonosításának képtelenségéről: utalás arra, milyen alapvető eltérésekkel jelentkezik egyrészt a természeti dolog, másrészt a lélek esetében | 266 |
| A "külső" és "belső tapasztalás" fogalmának kérdésessége. Miért nem került bele a pszichológia tárgykörébe az életvilág fizikai-testi dolgaira vonatkozó tapasztalat mint valami "pusztán szubjektívnek" a tapasztalata? | 270 |
| A karteziánus dualizmus mint a paralelizálás alapja: A leíró és magyarázó tudomány mint séma csak a formálisan legáltalánosabb tudomány mint séma csak a formálisan legáltalánosabb értelemben tekinthető igazoltnak | 272 |
| Az empirikusan megalapozott dualizmus jogosultságának vizsgálata a pszichológusok és fizológusok tényleges eljárásába való beleélés segítségével | 276 |
| Az általános tapasztalás világa: regionális típusosság s a benne lehetséges egyetemes absztrakciók: a "természet" mint valamely egyetemes absztrakció korrelátuma: a "kiegészítő absztrakció" problémája | 278 |
| A tapasztalásban megalapozott absztrakciók dualizmusa. Az empirista kezdeményezés történelmi továbbélése Hobbestól Wundtig. Az adatempirizmus kritikája | 282 |
| A "tudat mint olyan" tiszta kifejtésének feladata: az intencionalitás egyetemes problémája | 286 |
| A "fenomenológiai-pszichológiai redukció" pszichológiai alapmódszere | 288 |
| A pszichológiai absztrakció nehézségei | 295 |
| A fenomenológiai-pszichológiai epokhé "egyetemessége" és a félreértésének veszélye. A helyes megértés döntő jelentősége | 299 |
| A transzcendentális pszichológia viszonya a transzcendentális fenomenológiához, mely utóbbi egyedül vezethet tiszta önismerethez. Az objektivisztikus eszmény végérvényes leküzdése a lélekről szóló tudományban | 314 |
| A filozófia mint az emberiség önreflexiója, az ész önmegvalósulása | 323 |
| Melléketek | |
| Utószó (Mezei Balázs) | 261 |
| Edmund Husserl életrajza | 331 |
| A fordításban szereplő fontosabb kifejezések eredeti alakja | 333 |
| Biblográfia | 339 |
Folytatás Microsoft-tal