Az evangélizáció bibliai alapelvei

Előszó

Ebben a negyedévben az Istentől rendelt legszentebb munkáról, az evangélium átadásának eszmei és gyakorlati kérdéseiről tanulunk. Azt vesszük számba a Biblia egészének fényében, miben is határozta meg az Úr az emberekért végzett legnagyobb szolgálatot, az Ő Fiának bemutatását és képviseletét ebben a világban. A "mi" után a "hogyan" és a "hol" kérdéseire is választ keresünk.
Rendkívül szükséges és halaszthatatlan a mai napokban az evangélizációról beszélnünk és a vele kapcsolatos célokat világosan látnunk. Az ún. 'hármas angyali üzenetben' szereplő, "az ég közepén repülő angyal" prófétikus látomása, mellyel az egész világra kiterjedő üzenethirdetést jelenítette meg Jézus, egyszerre több tanításra is emlékeztet. Először is arra, hogy "a keresztény történelem" második évezredének vége felé járva még mindig tömegek előtt ismeretlen az evangélium. Az evangélizáció ilymódon az alapoktól való újraépítés munkája. Az egyházak egyre inkább hatalmi vágyak hordozóivá válnak, miközben bennük Istennek "nagy népe", "juhai", a "tenger kincsözöne", "a népek gazdagsága" várja "a naptámadatot a magasságból" (Jel. 18:4; Jn. 10:16; Ésa. 60:5; Lk. 1:78). Egyedül a tiszta, igazi, felkészült, s így csak a Szentlélektől támogatott evangélizáció vezethet célhoz. Ez a második nagy figyelmeztető tanítás. Olyan munkálkodásra van tehát szükség, melynek során magunk is mind jobban megtanuljunk az Istenre való támaszkodást, a mennyei erőkkel való együttműködést és a Szentlélek belső vezetésének elnyerését.
Az evangélizáció munkája józan, megfontolt, Isten előtt megtervezett munkát és az egyének és gyülekezetek közös áldozatvállalását jelenti. Tanulmányozzuk figyelmesen Isten Igéjét, mellyel az Úr ma is és a jövőben is útbaigazítani kíván bennünket. Vágyakozzunk megismerni az Ő jó és tökéletes akaratát, hogy "igazságban és valóságos szentségben" vihessük végbe áldott terveit! Vissza