Az exisztencializmus problémája (dedikált példány)

Előszó

Aligha van ma szerte Európában még egy olyan szellemi irányzat, amelyről olyan sokat és olyan sokfélét beszélnének, mint az exisztencializmusról. Tanulmányok és előadások, irodalmi szalonok és munkásszemináriumok, pamfletek és filozófiai kongresszusok próbálnak számot adni erről a különös irányzatról, amelyet a német filozófia talajából ültettek át a francia irodalom humuszába. A helyzet némileg emlékeztet az első világháborút követő időkre, amikor a spengleri koncepció, az Untergang des Abendlandes látomása késztetett mindenkit állásfoglalásra, illetékest és illetéktelent egyaránt. A nyugati kultúra elbukásának tétele azonban kifejező gondolat volt; elindította a képzeletét a kellő irányba annak is, aki Spengler okfejtését közelebbről nem is ismerte. Az exisztencializmusnál azonban - mint jól tudjuk - a helyzet gyökeresen más. Ennek fogalmai és tételei vagy túlságosan is általánosnak és sokértelműek, hogysem egykönnyen valami határozott jelentést tulajdoníthassunk nekik, (idetartoznak például az egyéni szabadságról és felelősségről szóló tanításai) vagy pedig nagyon is elvontak és homályosak ahhoz, hogy bennünk mást, mint egy csupán a beavatottak számára szolgáló titkos tannak, egy szántszándékolt ezoterizmusnak benyomását keltsék (gondoljunk például a Semmi mítoszára, vagy magára a rejtélyes exisztenciafogalomra)... Vissza