Az idióma keresése

Fülszöveg

Nehéz előszót írni olyan szöveghez, amelyek más-más alkalomból, ráadásul a múltban íródtak. A múltat, mégha ez a közelmúlt is, finom, szinte láthatatlan törésvonal választja el a jelentől. Ezek a szövegek, amelyek helyettem szólnak, mind témáikat, mind műfajukat tekintve múltbeli azonosságomat képviselik. A válogatás első, Mukarovsky művészetelméletének terminológiájáról szóló írása 1989-ben, még a totalitárius alkimisták uralma idején íródott, akik hatalmukat új kuruzslókként, szívós igyekezettel védték. Igyekezetük szerencsére kudarcot vallott, és 1990 óta már szabadon írhattunk. Ez sem volt azonban olyan egyszerű, mert rögvest kiderült, hogy azok a tanulmányok, amelyekhez kapcsolódhattunk volna, szemantikailag eléggé elmállottak. Talán az egyetlen használható hagyomány a hazai csehszlovák strukturalizmus volt. Ezért felül kellett vizsgálni az uralkodó filozófiai és esztétikai diskurzusokat, azok termékeny voltát az íráson, különösen az ironikus írásmódon keresztül a különböző műfajokban. Az "írás azonosságával" való ilyesfajta kísérletezést azonban nem fogadták mindig helyesléssel, így az ilyen szövegek számára hamarosan egyéb publikációs lehetőségek után kellett néznem. Ilyen lehetőséget jelentett, főleg több szlovák folyóirat fokozatos megszűnése után, a Kalligram, mely különösen széles közép-európai látóköre miatt volt vonzó számomra. Lenyűgözött, hogy e folyóirat lapjain olyan gondolkodók találkoznak egymással, mint a cseh Jan Patocka, Jan Mukarovsky és Miroslav Petrícek, a délszláv Milorad Pavic vagy a világjáró Danilo Kis, a magyar Mészöly Miklós, Esterházy Péter és Kulcsár Szabó Ernő, a szlovák Miroslav Marcelli, Juraj Spitzer, Peter Pistanek és Leopold Laluha. E találkozók létrejöttéért Grendel Lajost és Hizsnyai Zoltánt illeti köszönet, ahogy köszönettel tartozom Karol Wlachovsynak is, amiért rendkívüli érzékenységével és erudíciójával megismertette velem a szomszédos magyar kultúrát. Azt a kultúrát, mely Esterházy Péter szavaival élve úgy különbözik a szlováktól, mint az egyik tojás a másiktól. Ugyancsak köszönettel tartozom Szigeti Lászlónak, Fazekas Józsefnek, valamint a kötet fordítóinak azért a türelemért, amelyet e könyv fordításával és kiadásával kapcsolatban tanúsítottak.

Pozsony, 1996. október 15-én Vissza