Az ifjabb Andrássy és a különbékekisérlete

Előszó

Az ifjabb Adrássy nemcsak előkelő nemzetségének fényes hagyományai és atyja sikerekben gazdag külügyminiszterségének közvetlenül előtte lejátszhódó pályája nyomán, hanem áthatva egyéni rátermettségének biztos tudatától is, lépett a mult század nyolcvanas éveinek első felében diplomáciai pályára. Ha nem is a már ifju korában felcsillanó egyéniségénél, mint inkább az atyja - külügyminisztersége után is maradéktalanul megőrzött - nagy nimbuszánál fogva, szeretettel és a tiszteletnek azon nemével, amellyel a mult és a jelen szokott adózni a jövendőnek, fogadta a hivatalbalépőt a már sok vihart kiállt, de tekintélyben akkor még meg nem fogyatkozott Ballhausplatz.
Felvételi vizsgáját sikerrel állotta ki s Plason követségi tanácsos, a későbbi jeles diplomáciai történetiró, mint a birálóbizottság egyik tagja, eredményes pályafutást jövendölt az ifjabb Andrássy számára. 1883 végétől majd egy esztendőn át Konstantinápolyban, ott hol atyja diplomáciai pályáját magyar követi minőségben kezdte, találjuk, mint az ottani osztrák-magyar követségre beosztottat. 1884 második felében jelentkezett a diplomáciai vizsgára, melyet kitüntetéssel tett le. Nem mindegyik tárgyból, hanem csak a tárgyak egy részéből vizsgázott. Feleletei oly annyira sikerült, hogy több tárgyból a vizsgakötelezettség alól fölmentést nyert. Nem sokkal utána a lengyel Potoczki András gróffal együtt nevezte ki az uralkodó követségi attachévá s különös elismerésképpen Berlint jelölte ki szolgálata helyéül.) Az akkor egészen ujonnan átalakult német birodalom s annak fővárosa: a párisi béke, a berlini kongresszus és nem utolsó sorban Bismarack kancellársága folytán a kontinens középpontjává lett. Az Adrássy nevet akkor és ott az elismerés és a hála - bizony mulandó és nem örökzöld - babérja fontosa körül. Vissza