Az ifjúság nemi problémái

Előszó

A két világháború forradalmi változásokat idézett elő társadalmi életünkben. Minden megváltozott, csak egyben maradtunk a régiek. A nemi élettel kapcsolatos problémákat még mindig homály fedi. Tanultuk és tanítjuk, hogy van szívünk, tüdőnk, májunk, vesénk, epénk, de amikor a nemi szervekre kerül sor, zavarba jövünk, egyszerre elhallgatunk, mert úgy véljük, hogy "illetlenség" ezekről beszélni. Amikor a gyerek ártatlan kíváncsisággal a nemi szervekről érdeklődik, édesanyja elvörösödik és korholni kezdi, mondván: nem szabad ezekről a "csúnya" dolgokról beszélni. Még mindig sokan úgy véli, hogy a nemi nevelés bűn és ehelyett struccpolitikát kell folytatni: homok alá dugni a fejünket és várni, mi lesz.
Dr. Alekszandar Kosztics szexológus 1958. május 18-án ezt írta a NIN hasábjain: "Helytelen csupán akkor fölvetni a nemi nevelés kérdését, amikor már fölmerül a fogamzás és esetleg a szülés szabályozásának a kérdése. Minden embernek csak azután szabad érett nemi életet élnie, miután előzőleg nemi nevelésben részesült. Ez azt jelenti, hogy a nemi nevelésnek az általános neveléssel és a gyermek valamennyi jó tulajdonságának fejlesztésével, valamint összehangolásával párhuzamosan kell történnie. Az így nevelt egyén tudni fogja, mit kell tennie, hogy ne hozza saját magát és társát kellemetlen helyzetbe, megakadályozza, hogy arra előbb sor kerüljön és csak azután keressen rá orvosságot." Vissza