Az igazi Jung

Fülszöveg

Jung hozzájárulása a lélektanhoz és az elmekórtanhoz olyan hatalmas, mint egy folyam, amely szinte szakadatlanul áramlott majdnem hatvan éven keresztül, vagyis 1902-es első közleményétől kezdve egészen 1961-ig, halála évéig. Az orvosok azon maroknyi csoportjához tartozott, akiket századunk első éveiben érdekelni kezdett az emberi lélek. Akkoriban még nem alakult ki a lelki működések tudományos szemlélete, misztikus tanokban hittek még a művelt világban is. Még hiányzott a megbízható, hiteles ismeretanyag. A közvetlen tapasztalatszerzésre eszményi lehetőséget kínált a lelki zavarok, mint a neurózis és az elmebetegségek okainak, azok jelentésének, és gyógykezelésének a tanulmányozása.
Jung eredeti gondolkodója századunknak, és könyvei az első pillanattól fogva megragadták az olvasók figyelmét. Különösen érdekelte az egyén mindennapos alkalmazkodása embertársaihoz, majd, ahogyan munkássága egyre érettebbé vált, egyre bizonyosabbnak látta, hogy a léleknek, akárcsak a testnek, az egyéni jellemvonásokon túl olyan kollektív tartalmai vannak, amelyek nem csupán egy személyre jellemzőek, hanem egyszerre sok emberre, vagyis egy társadalom, egy nép, vagy általában az emberiség bármely tagjára. Számos megfigyelése ma már a mindennapi életszemlélet közkincse.
Jungot nem tartják olvasmányos írónak, s néhány könyve valóban nehezen érthető. Nézeteit gyakran félreértették, ami minden nagy gondolkodóval megesik, és persze sok olyan bírálója is volt, akik mereven elutasították megállapításait, illetve makacsul ragaszkodtak a saját szemléletükhöz. Ezért még fontosabb tudnunk, mit is mondott az igazi Jung a modern lélektani gondolkodás kulcskérdéseiről. Ezt célozza ez a kis kötet, amely Jung életművét áttekintve az ő fontos, maradandó megállapításait tárgyalja. Vissza