Az igazság az utcán hever

Fülszöveg

Udvarhelyi Tessza könyve esemény. Új színt hoz a magyar társadalomtudományi irodalomba. Egy kivételesen magasan képzett kutató ötvözi itt a társadalomtudományokat egymással, a tudományt a gyakorlattal, a kutatást az aktivizmussal, a gondos elemzést a radikális rendszerkritikával, miközben átsugározza minden olvasójára azt a meggyőződését, hogy a hajléktalanság közügy, hogy a hajléktalan emberek egyenjogú állampolgárok, hogy velük együtt kell építenünk egy sokkal erősebb civil társadalmat. Velük - és minden kirekesztettel - együtt kell visz-szakövetelnünk a poUtikai szférában való egyenrangú részvételt, a részvételi demokráciát, az erőforrások egyenlőbb elosztását, a különböző társadalmi helyzetben lévők és sokféle identitást vallók egyenlő méltóságának és egyenlő jogainak elismerését.
Ferge Zsuzsa
A kötet fő kérdése, hogy a XX. század során a mindenkori magyar állam hogyan kezelte a városi hajléktalanságot mint a lakhatási szegénység legszélsőségesebb formáját. Miközben számos... Tovább

Fülszöveg

Udvarhelyi Tessza könyve esemény. Új színt hoz a magyar társadalomtudományi irodalomba. Egy kivételesen magasan képzett kutató ötvözi itt a társadalomtudományokat egymással, a tudományt a gyakorlattal, a kutatást az aktivizmussal, a gondos elemzést a radikális rendszerkritikával, miközben átsugározza minden olvasójára azt a meggyőződését, hogy a hajléktalanság közügy, hogy a hajléktalan emberek egyenjogú állampolgárok, hogy velük együtt kell építenünk egy sokkal erősebb civil társadalmat. Velük - és minden kirekesztettel - együtt kell visz-szakövetelnünk a poUtikai szférában való egyenrangú részvételt, a részvételi demokráciát, az erőforrások egyenlőbb elosztását, a különböző társadalmi helyzetben lévők és sokféle identitást vallók egyenlő méltóságának és egyenlő jogainak elismerését.
Ferge Zsuzsa
A kötet fő kérdése, hogy a XX. század során a mindenkori magyar állam hogyan kezelte a városi hajléktalanságot mint a lakhatási szegénység legszélsőségesebb formáját. Miközben számos sikeres és sikertelen állami és önkormányzati próbálkozást bemutat, megállapítja, hogy végeredményben az áUam a mai napig nem képes igazságos és fenntartható módon kezelni a lakhatási válságot. A szerző azt is vizsgálja, hogy az 1900-as évek elejétől napjainkig milyen szerepet játszottak az alulról kiinduló kezdeményezések abban, hogy az állam érdemben foglalkozzon a lakhatási szegénység megoldásával. A mű hiánypótló módon ösz-szefoglalja a lakhatásért és a lakásszegénységben élő emberek méltóságáért folytatott küzdelmek eddig kevéssé ismert történetét. A szerző szerint a szegénység fokozódó üldözése annak nyílt elismerése, hogy az olyannyira vágyott kapitalista állam képtelen hathatós megoldást találni a mélyen gyökerező strukturális problémákra. Ebben az értelemben a hajléktalansággal kapcsolatos politikai harcok messze nemcsak a lakástalanságról szólnak, hanem összesűrítik és kikristályosítják a posztszocialista magyar társadalom belső ellentmondásait. Ahhoz, hogy érdemi szakpolitikai és strukturális válaszokat lehessen kikényszeríteni az áUamtól és az önkormányzatoktól, feltétlenül szükség van erős lakhatási mozgalomra, amely meghaladja mind a szociális ellátás, mind pedig az ügyközpontú tiltakozás kereteit, és cselekvése középpontjába a lakásszegénységben élő csoportok közötti szolidaritást, az érintett csoportok aktivizálását és a rendszerszintű változást helyezi. Vissza