| Egy meglepő felfedezés | 5 |
| Első fejezet | |
| amelyben önmagáról, álmodozásáról és balsorsáról beszél, továbbá elmondja milyen váratlan nagy szerencse ér | 8 |
| Második fejezet | |
| amelyben semmit sem ért egy beszélgetésből mégis nagy öröm éri. Megtudja, hogy mi is az az elveszett gyarmat, és rémült pofát vág, talán maga sem tudja miért | 18 |
| Harmadik fejezet | |
| amelyben keserű tapasztalatokat szerez a hajóról, a természetről és az emberekről egyaránt. Az első párbaj és Smith kapitány első történte | 35 |
| Negyedik fejezet | |
| amelyből megtudhatjuk hogy téved, aki ellenségének barátot keres. Vonatkozik ez a tanulság emberre és országokra egyaránt. | 58 |
| Ötödik fejezet | |
| amelyben az expedició veszélyes vizekre ér. A mór kalózok és angol barátjuk. A tengeri utazás boldog napjai és nagyreményű álmodozások | 68 |
| Hatodik fejezet | |
| amelyben kiderül miért botozták meg a szakácsot. A hajó mélyének titka. Izgalmas lopakodások. Mi csillog a távolban? Az ördög incselkedése az, bizonyosan | 89 |
| Hetedik fejezet | |
| amelyben paradicsomi tájakok járva poklokat él át, s végignézi egy bálna haláltusáját, valóság volt az, noha hasonlat is lehetett volna | 112 |
| Nyolcadik fejezet | |
| ebben elmondja hogyan köszöntötték Virginiát és ez hogyan fogadta őket. Úgy tűnik egy kalandos szakasz lezárul, és kezdődik az új. De hát a hullám sem válik el a víztől soha | 139 |
| Kilencedik fejezet | |
| amelyben barátokra, sőt csodákra lel, és ez kissé zavarba ejti. Joe Read kioktatást tart az "enyém - tied" fogalmáról, Newport pedig többször is kijelenti, hogy elege van az egészből | 165 |
| Tizedik fejezet | |
| amelyben nagy ellenségével viaskodik ismét, ha nem is tettlegesen, milyen jó, hogy megfogadta a kapitány tanácsát. Az indiántámadás. Találkozás a folyóparton. | 178 |
| Tizenegyedik fejezet | |
| ebben halottnak hiszik, az erőd felépül, vagyis rendbe jönnek a dolgok, hogy még jobban elmérgesedjenek. Mr. Studley fázik, és ezt a doktor riadtan konstatálja. | 197 |
| Tizenkettedik fejezet | |
| amelyben elmeséli életének legboldogabb napját, mesél további kalandos sorsáról, fogságáról és végül arrról, hogyan tanulta meg egy indián szó jelentését | 209 |
| Tizenharmadik fejezet | |
| s ez valóban szerencsétlen szám. Sem Martinnak, sem Archernek nincs szerencséje. Kendall-lal is méltánytalanság történik, sőt Wingfield csillaga is leáldozik. S mindez egy csapásra. | 223 |
| Tizennegyedik fejezet | |
| amelyben elajándékozza legféltettebb kincsét. Pokahontasz a három fej történetéről faggatja, majd egy különös kéréssel lepi meg | 238 |
| Tizenötödik fejezet | |
| amelyből kitűnik, hogy bárkit megejthet más varázsa, mert a szentségtöréshez is hit kell, arról mesél hogy az erdőn járó indián soha sincs egyedül | 260 |
| Tizenhatodik fejezet | |
| amelyben megtudja, mi történt a táborban, amióta elhagyta. Pokahontasz visszatér és faggatózik. A nagy titok | 271 |
| Tizenhetedik fejezet | |
| ebben két nagy viharról esik szó, s nem tudni melyik a borzasztóbb. Kirándulnak a paszpahigok egyik falvába, és teli zsákokkal térnek haza | 296 |
| Tizennyolcadik fejezet | |
| amelyben nagybeteg lesz, és mire magához tér egy döbbenetes hír fogadja. Megtudjuk azt is mit jelent ez az indián mondat: "Peja, peja, maszkapau!" | 312 |
| Tizenkilencedik fejezet | |
| ebben úgy tűnik, valóban megindul az a kő, amelyet a kis nyársforgató mozdított ki helyéből, egy váratlan indiántámadás és a "beszélő papiros" csodája | 319 |
| Huszadik fejezet | |
| amely arról szól, hogy kóborol Virginia vadonjaiban, és hogyan menekül meg titokzatos üldözője elől. Itt már minden megoldódik, a szíve mégis nehéz, és könny csillog Pokahontasz szemében | 338 |
| A ládikó igazi titka | 369 |