Az interpolatios kutató módszer

Előszó

A római jog művelői mindig számoltak avval a ténnyel, hogy Justinianus gyűjteményeiben a régi íróktól és a régebbi constitutiokból átvett szövegek nem változatlanul, hanem Justinianus céljainak és rendelkezéseinek megfelelő változtatásokkal vannak felvéve. Justinianus ugyanis a Deo auctore kezdetű constitutio-jában kifejezetten utasította a Digesta szerkesztőket, hogy amit a régi szövegekben feleslegesnek találnak, hagyják el, amit helytelennek találnak, azt változtassák meg és pedig úgy, hogy az a látszata legyen, mintha ez a változtatott szöveg volna az eredeti.
A Digesta elkészülte után kiadott Tanta kezdetű constitutiojában pedig közli Justinianus, amikor a szerkesztés módját ismerteti, hogy utasításának megfelelően ilyen elhagyások, pótlások és változtatások történtek, megtiltja, hogy a változtatott szövegeket az eredeti szövegekkel összehasonlítsák és dicsekedve állapítja meg, hogy sok és fontos változtatás történt ("multa et maxima sunt, quae propter utilitatem rerum transformata sunt" C. Tanta §. 10). Bizonyos naivitással elárulja Justinianus azt is, hogy a változtatásokat miért szerepelteti a régi írók, vagy a régi constitutiók szövege gyanánt: "nominibus etenim veteribus relictis, quid-quid legum veritati decorum et necessarium fuerat, hoc. nostris emendationibus servavimus." Tehát meghagyta a régi neveket és megőrizte mindazt, ami a régi joganyagból használható volt. A régi írók nevének fényét, a régi törvények tekintélyét és patináját is megőrizte Justinianus és azokat saját újításainak cégéül is használja. Amivel azonban nem állítjuk egyúttal azt, mintha Justinianus a maga újításait elrejteni és a régi nevek érdemei közé csempészni akarta volna, ellenkezőleg alkalmilag nem is szűkszavúan emeli ki és dícséri az ő saját újításait. A régi neveket csak külső díszként, hiúságból őrzi meg. Jellemzésül találóan mondja Arangio Ruiz, hogy Justinianus bizantinus jogot klasszikus római jog köntösében ad." Vissza