Az ínyesmester nagy szakácskönyve

Előszó

Az ínyesmester Nagy Szakácskönyve a magyar konyhaművészet évszázados tapasztalatait gyűjti össze. Szerzője, Magyar Elek író és szerkesztő a húszas évek második felétől Ínyesmester néven egy napilap hasábjain (később, egészen 1947-ig hetilapokban) adta közre receptjeit, tanácsait és gasztronómiai cikkeit. Ezeknek első gyűjteménye. Az ínyesmester Szakácskönyve 1932-ben jelent meg, azután évről évre megjelenő új kiadásaival nemcsak hazánkban, de határainkon túl is sikert aratott. Legújabban orosz, német és cseh nyelvű kiadás készül belőle.
A mű jelen kiadásával az volt a célunk, hogy kielégítsük a háziasszonyok körében jelentkező igényt egy részletes, a konyhaművészet minden csínját-bínját magában foglaló szakácskönyv iránt. A választás a többi között éppen azért esett az ínyesmesterre, mert ez a könyv nemcsak egymás mellé sorakoztatja a különféle ételek elkészítési módját és a hozzávalókat, hanem egyes cikkeiben számtalan hasznos tanácsot is ad háziasszonyainknak. Így például nem elégszik meg azzal, hogy a szokványos módon felsorolja - mondjuk - a gulyás kellékeit (a háziasszonyra bízva, hogyan okosodik ki belőle), hanem terjedelmesen, aprólékosan elmondja, milyen húst tart hozzá a legalkalmasabbnak, milyen sorrendben kell adagolni a megfelelő hozzávalókat, mikor kell a tésztát belefőzni és így tovább. A sütés-főzés tudnivalói mellett hasznos útmutatások találhatók a könyvben a befőzésre, a diétás ételek elkészítésére, a fűszerek felhasználására, a hús eltartására, egyszóval a konyhában végzendő munkák legapróbb részleteire is.
A kötet sajtó alá rendezésekor messzemenően figyelembe vettük a szerző nagy hozzáértését, jártasságát a szakácsművészetben: megtartottuk eredeti csoportosításait, és kisebb változtatásokkal közöljük az egyes receptcsoportok elé írt bevezető sorokat is, amelyek a többitől elütő, sajátos jelleget kölcsönöznek ennek a szakácskönyvnek. Cikkei gyakran mennek túl a konyhai tanácsadás megszokott keretein: a szerző, a múlt századba, kora ifjúságába is visszanyúl, hogy emléket állítson édesanyja főztjének, vagy egy-egy pest-budai nevezetességnek. Vissza