Az irodalmi élet

Előszó

Részlet a kötetből:

"Egy napon, mikor a diáknegyed egyik könyvkereskedésében turkáltam a könyvek között, észrevettem a bolt egyik sarkában egy hosszuhaju és még fiatal embert, aki közlékeny természetűnek látszott. Ismerős volt nekem az arca, anélkül, hogy nevet tudtam volna hozzá fűzni. Lapozgatott .egy könyvben; tekintete, mosolya, homlokának mozgékony ráncai, széles mozdulatai, mind beszéltek, mielőtt még talált volna valakit, akihez szóljon. Nem sok ösztön kellett ahhoz, hogy megszimatoljam benne a fecsegőt. Éreztem, hogy vagy el kell futni, vagy áldozatul esni. Mindamellett maradtam. Sophokles-nek igaza volt, mondván, hogy sorsát senkisem kerülheti e!l. Ezt sokszor tapasztaltam életemben. Nem tudok ellenállni sem a szerencsétlen, sem a szerencsés véletleneknek. De a szerencsétlenek természetesen gyakoribbak. Igazat megvallva, ez a könyvek között turkáló fiatal ember nem volt ellenszenves nekem. Boldog arcvonásai, elégedett kifejezése azokra a szegényekre emlékeztetett, akik nem érzik szegénységüket s azokra a lustákra, akik állandóan álmodoznak. Ruhája inkább elhanyagolt volt, mint piszkos, és ugy tetszett nekem, hogy csak a könyvtárak nemes pora lepte be. Gondtalanul és nemtörődöm módra viselte. Egyedül a kalapja, melynek karimája különösen széles és a selyme borzas volt, árult el izlést, akaratot, sőt talán esztétikát is. Ez az ember csak az agyával törődött. A többi ruhadarab mindegy volt neki. Sajnálattal kell bevallanom, hogy a keze piszkos volt. De ránkmaradt hagyomány gyanánt, hogy a könyvtárosok fejedelme, a besancon-i öreg Weiss hasonlóan lompos volt. Kezével ugy állt a dolog, mint Lady Macbeth kezével. Fürdő után is fekete maradt és Weiss ezt azzal okolta meg, hogy a fürdőkádban is olvasni szokott. Vissza