Az irodalom respublikájáért

Előszó

E könyv a magyar irodalomkritikai gondolkodás történetét tárgyalja 1817 és 1830 között. Része az MTA Irodalomtudományi Intézetében készülő szintétikus vállalkozásnak, mely A magyar irodalomtudomány és kritika története címmel tágabban értelmezett tudományszakunk fejlődését mutatja majd be a kezdetektől 1905-ig, öt egymásra következő monográfiában. A vállalkozás keretében a harmadik időkör, az 1817-től 1842-ig terjedő reformkori periódus monografikus feldolgozása jutott feladatomul. Az anyag oly kiterjedt és szerteágazó problémát tartalmaz, hogy kétkötetes feldolgozást igényel - ennek első kötetét nyújtom át ezúttal a szíves olvasónak. Munkánkat irodalomtörténész szakkörökben általában "kritikatörténet" címszó alatt szokás emlegetni. Ez az elnevezés azonban nem fedi teljesen a lényeget. Mert nem pusztán a szűkebben értelmezett kritika irodalmi műfajának hazai történetét kívánjuk összefoglalni - azt is, természetesen! -, s nem is csupán az irodalomtudománynak mint szorosabban vett szakmának, tudományágnak, társadalomtudományi diszciplínának historikumát. Tárgy- és feladatkörünket ennél tágabban vonjuk meg: a történeti feltételezettségek és adott társadalmi konstellációk alapján az irodalom önszemléletének, önérzékelésének, önnön létéről, funkciójáról való eszmélkedésének feltárására törekszünk. Megvizsgáljuk a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalomra vonatkozó eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit és kritériumait, értelmezzük, értékeljük és rendszerezzük az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és természetesen mindenekelőtt az irodalmi gondolkodás egykorú fogalomkészletét. Vissza