Az iskolák finanszírozása tegnap, ma, holnap

Előszó

Napjainkban sorra születnek azok a törvénytervezetek, törvények, amelyek az alap- és középfokú oktatási intézmények munkájának kereteit hivatottak meghatározni a következő évekre, vagy talán évtizedekre is. Az önkormányzati, az új oktatási törvény, az új államháztartási törvény nem egyszerűen befolyásolják majd az iskolai munkát, hanem azt várjuk tőlük, hogy hosszú távra teremtsék meg a magyar iskolarendszer demokratikus működésének a feltételrendszerét.
Sokan vélik úgy, hogy az iskolai ügyek rendezésére "ráérünk még", azt úgymond meg kell előznie a demokratikus társadalomhoz méltó gazdasági és politikai intézményrendszer kiépítésének. Valójában azonban, mint a modern társadalmakban másutt is, úgy Magyarországon is az a helyzet, hogy az oktatásügy ezer szálon, szervesen kapcsolódik a gazdasági-társadalmi-politikai folyamatokhoz. Középfokú oktatásunk legnagyobb problémája például ma nyilvánvalóan az, hogy a gazdasági szféra egyre gyorsuló ütemben "vonul ki" a szakképzésből: a vállalatok megrendült helyzetükben egyre-másra mondják fel az iskolákkal kötött szerződéseiket, nem képesek korábbi szerepüket betölteni a fiatalok gyakorlati oktatásának megszervezésében. Ez a folyamat, tekintettel arra, hogy napjainkban a középfokú oktatásba beiratkozó tanulók mintegy háromnegyede szakképzésben vesz részt, gyorsan mélyülő válságot okoz a tanügy egész rendszerében. De nemcsak abban: mert az ifjúsági munkanélküliség tömegessé válásával fenyeget. Ugyan akkor kétségessé teszi a hazai gazdaság minőségi fejlődésének lehetőségét is, hiszen az elképzelhetetlen magas fokon képzett szakmunkaerő nélkül. Ki képezze hát a jövő szakembereit és hogyan? Vissza