Az ismeretlen FBI

Előszó

Egy nyomozó beszél
Középtermetű volt a fiatalember, zömök és keménykötésű. Sötét haja egészen rövidre vágva, kerek, sötét a szeme, arca az az élesen körülhatárolt, jellegzetesen amerikai fiús arc, amelyről az embernek szinte gépiesen az jut az eszébe, hogy az illető csakis az FBI nyomozója lehet. Ez a fiatalember azonban nem akármilyen nyomozó volt, hanem a szó legszorosabb értelmében egyedülálló - a ritkaságok ritkasága, egy valamikori nyomozó, aki hajlandó volt beszélni arról az FBI-ról, amelyet senki nem ismer.
A neve: Jack Levine. Diplomás ügyvéd, elvégezte az FBI kiképző iskoláját, és csaknem egy évig dolgozott a Bureau detroiti irodájában. tapasztalatai élesen szemben álltak várakozásával. Az az eszménykép csábította oda kezdetben, amely az FBI-ról a közvéleményben él: a becsületes, a törvényeket tisztelni kényszerítő, önzetlen közszolgálat fennkölt ideálja. A valóság azonban fellázította: az FBI voltaképpen maga a kíméletlen önkényuralom, annak az egyetlen embernek a szeszélyeit és elképzeléseit visszatükröző gépezet, aki ennek a gépezetnek a legkisebb csavarját is a kezében tartja. önkényuralom, amely elhatalmasodott a nyomozók magánéletén, és megszabta minden mozzanatát; önkényuralom, amely fölötte állt annak a törvénynek, amelyet szolgálnia kellett volna; annyira hatalmas s olyan megtámadhatatlan volt ez az önkény, hogy félelmet, sőt időnként rettegést keltett még szenátorokban és a kongresszus tagjaiban is... Vissza