Az ismeretlen közönség

Előszó

Hevesi Sándor egyszer szomorúan megjegyezte: "Talán majd egy fél század múlva akad valaki, aki felfedezi, hogy nem eredménytelenül dolgoztam." Pesszimizmusa nem volt alaptalan. A második világháború ember- és szellempusztítása alkalmatlan volt minden fajta Hevesi-kultusz ébren tartására. Sajnos még a háború utáni jó néhány esztendő dogmatikus kultúrpolitikája is késleltette azt az időt, amikor végre megjelenhettek Hevesi művei, és a róla elnevezett tér ad otthont a Nemzeti Színháznak.
Hevesinek minden életrajzírója fantasztikusan gazdag életművel találkozik. Kortársai tudták Hevesiről, hogy mikor dolgozik, csak azt nem, mikor alszik. A századforduló magyar színházi helyzete oly mérhetetlenül szegénye és provinciális volt, hogy olyan formátumú alkotó, mint Hevesi,nem is tehetett mást, minthogy életében több ember munkáját kényszerült elvégezni, felfokozott igényekkel önmaga iránt.
Hatvankét évet élt. Munkálkodásának idején végigszántott Európában az első világháború, a világot megrendítő forradalmak, majd jött a barna pestis, és Hevesi a második világháború előestéjén úgy távozott, mint aki munkájának gyümölcséből nem sokat élvezhetett. Ember nála többet nem tehetett.
Színházkritikusi működése éppoly jelentős, mint pedagógusi munkája. A gyakorlati színigazgatót és az alkotó rendezőt nem lehet elválasztani a tudás felkészültségű esszéírótól, amit kiegészít fordítói, dramatizáló és önálló drámaírói tevékenység is. Jogi- és bölcsészdoktorátust szerzett, és köztudottan értett a zenéhez, a társművészetekhez, és kedves pihentető időtöltésként gyakran és nagyon tehetségesen zongorázott. Vissza