Az ismeretlen Magyarország

Előszó

A magyar napipolitika jólismert, megunt, reménytelen országából, amikor csak tehetem, egy másik, ismeretlen Magyarországba menekülök. Ismeretlen azért, mert a háboru előtti magyar politika egyik legfőbb büne még mindig változatlan erővel él. A magyar föld, az aszfalton és villanyvilágitáson tuli magyar világ élete ma is távol van a napisajtó, a parlament, a tudomány gondjaitól idegenül, elvonottan, a közvélemény is csak nagynéha rezzen fel egy-egy üzenetére. És sok egyéb bajunk között talán az a legsulyosabb. Ezért apad el, ezért lesz sivárrá és terméketlenné a közélet, ezért sekélyesedik el a politika, ezért válik üressé, eszménytelenné a vezetőosztályok élete, ezért fásul el a jelen és ezért nem akarunk vagy nem tudunk a jövendő szemébe nézni.
Ezért van az, hogy nekünk is, akik onnan jöttünk, akik egész életünkben kötelességünknek érezzük együtélni az egyetemes magyarság minden gondjával, akik mindenütt ott szeretnénk lenni, ahol magyar van, nekünk is egész ujszerüen hat, egészen feledésszámba megy, valahányszor nekiindulunk ennek a világnak. Ez a könyv is egy ilyen felfedezőutról számol be, egy felfedezőutról abba a világba, mely itt van a közelbe, kézzel is kitapintható, mégis távolinak látszik, mint egy elsüllyedt Atlantisz, egy külön elsüllyedt világ.
Három magyarországi utazásom összefüggő naplójegyzeteit tartalmazza ez a könyv és mikor az olvasó elé teszem, eszembe jut egy legenda arról, hogy a tengerszemek, a havasok magasságában alvó zöldszemű tavak, az őskorban eltünt, visszahuzódott óceánok ittmaradt darabjai, azonban a hegyek alatt a föld geológiai mélységein át ma is az óceán vizéből táplálkoznak. Abból frissülnek fel, annak életjelenségeire reagálnak, annak álmait álmodják. Ha az óceánon vihar készül, megmozdul a tengerszem is odafenn, valahol kétezer méter magasságban, vagy kétezer kilométer távolságban ősanyjától, a végtelen tengertől. A magyar napipolitika a valóság arasznyi közelsége dacára is ilyen tengerszem távolságban és magasságban él a föld és a nép óceáni életétől, de a tengerszemek legendás földalatti kapcsolatai nélkül. Az én utazgatásaim az Ismeretlen országban és ez az uti beszámoló is ezen a szakadékon akarnak enyhiteni. Ezek az utijegyzetek a magyar óceánról akarnak hirt adni. Annak gondjait, reményeit, hitét, kétségbeesését próbálják felszinre hozni, vagy mindezekből valamit, egy lélekvesztőre valót. Ha többet nem, annyit talán visszaadnak belőlük, mint a partravetett kagyló a tenger zúgásából. Vissza