Az ismeretlen Szaharában

Előszó

A Szahara nyugati részét, mely az Atlasz-hegység déli nyúlványaitól az északi szélesség huszadik fokáig terül el, „Vad Tuat"-nak nevezik. Ezen az óriási területen szeretnék végigvezetni a Szaharavasutat, mely északnyugati Afrika gazdag talajkincseit az európai kereskedés számára hozzáférhetővé tenné. De hogy egy ilyen vad vidéken ilyen hosszú vasútvonalat merjenek építeni, ahhoz előbb meg kell ismerni a vidéket és népét. Ez volt szaharai utam célja. Feladatom volt: a sivatagi vasút építéséhez szükséges földrajzi megállapítások eszközlése, a geognosztikai alakulatok és földmágnességi befolyások felderítése. Mindezt még néprajzi ismeretekkel is ki kellett egészítenem. Felfedezőutam elsősorban tisztán gazdasági célokat szolgált. Igazán nem kedvtelésből indultam hát a titokzatos afrikai vidék belsejébe. Magam kerestem utat magamnak. Feladatom nehéz, de különleges és magasztos is volt. Nehéz munka várt rám, mérhetetlen fáradalmak, keserves lemondás és nélkülözés. A kopár, köves sivatag végtelenjében, a naptól izzó, vízben szegény homokpusztaságban, a trópusi hőségben gőzölgő, nedves, lázthozó, félelmes, mérgeslevegőjű mocsarakban, a komoran égnek meredő hegyvidék halálos magányában, körülöttem a vadon minden rémével, örökös harcban párduccal, hiénával, sakállal, krokodillal és kígyóval, mindenféle ismeretlen veszedelem leselkedett rám. Azt is tudtam, hogy a sivatag barna nomádjaival és a néha mesebeli szépségű oázisok furcsa lakóival nem egy kalandom esik majd. Vissza