Az istentelen Kulin bán

Előszó

Részlet a kötetből:

"Mikor Miskolcz nembéli Pósa második napja tartózkodott a királyi udvarban, egyszerre az jutott eszébe, hogy ez a számára új izgalmakat jelentő világ nem egészen olyan, mint ahogy odahaza elképzelte, sőt még csak nem is olyan, ahogy szüleitől hallotta. Igaz, Pósa szülei maguk sohasem jártak a budai vagy a csepeli királyi házban, de nagytekintélyű rokonságuk emberemlékezet óta váltogatta a legfontosabb méltóságokat s így az egész családnak állandó kapcsolata volt az udvari dolgokkal.
A Miskolcz-nemzetség egyenest a honfoglaló Bors vezértől származott, egyik-másik águk a leggazdagabbak közé tartozott és tekintélyük, sőt vagyonuk egy töredéke kiterjedt azokra az atyafiakra is, akik otthon éltek, az Avashegy vidéki szállásbirtokon. Bizonyos volt, hogy ha egy Miskolcz nembéli fiatal vitéz megjelenik a királyi udvarban, ujját sem igen kell mozgatnia érte, mégis biztosan felívelő pályafutás várja. Pósa apjának mindig is az volt a vágya, hogy ha már számos gyermeke közül csak egy született fiúnak, az hagyja ott a birtokot, amelyet majd csak elkormányoznak a szomszédságból beházasodott vők és sógorok. Az apa fiában szerette volna megérni azt, ami a maga számára nem volt lehetséges, mert egy emberöltővel előbb éppen ő volt az a legifjabb testvér, akinek otthon kellett maradnia istápolni a jószágot, míg bátyjai ispánságok élére kerültek, vagy háborús lehetőségek folytán nyertek mind újabb birtokot a királyság különféle területein, noha az öreg Béla király, ki e néven harmadikként ült a szentséges István úr trónusán, közismerten fösvény férfiú volt, aki nem szívesen juttatta újabb földekhez még leghűségesebb embereit sem." Vissza