Az István Király Múzeum Domanovszky Endre gyűjteménye

Előszó

Domanovszky Endre műveinek állandó kiállításához pályaképet írni nem könnyű feladat. Nemcsak életművének rangja teszi elfogódottá a méltatót, hanem talán elsősorban az, hogy kiállításai alkalmából négy évtizeden át a jelen időt használva szólt mindenki, és mert örök fiatal lelki és testi alkata miatt olyan kevéssé éreztük őt művészetében lezártnak és fizikai létében elmúlónak. Katalógusainak előszavai egy-egy rövidebb-hosszabb periódus munkáit elemezték és nem összegeztek, hiszen ő maga is tiltakozott ez ellen: "retrospektív tárlatról szó sincs, azt majd rendezzék meg posztumusz kiállításként..." Ez a retrospektív-posztumusz kiállítás azután váratlanul gyorsan vált aktuálissá. Domanovszky Endre művészetében és lelkületében fiatalon lépett ki életünkből.
A képzőművészet korszakhatárait kijelölni közismerten bonyolult feladat. Közvetlen közelből az egymást tagadó irányzatok összeegyeztethetetlennek tűnnek, s csak az időbeli távlat mossa össze őket annyira, hogy egy színes összkép szorosan összetartozó részévé oldja az egykori ellentmondásokat. A korszakokon belül egy életmű is szakaszokra osztódik, ám, ha kivételesen nagy tehetségről beszélhetünk, akkor az oeuvre - távolabbról nézve - töretlenül felfelé emelkedő ívű, szövedékében gazdag vonulatot alkot. S amint a visszatekintés nagyobb egységgé kovácsolja már a közelmúltat is, ugyanúgy segít egységben látni Domanovszky Endre életművének periódusait a megmásíthatatlan befejezettség tudata. Vissza