Az olvasástanítás pszichológiai alapjai

Előszó

"Az olvasás írásban rögzített beszédegységek értelmes felfogása" (Kainz 1956). Olvasás közben ismét gondolattá alakítunk át egy vizuális jelekből álló sort, mely úgy keletkezett, hogy valaki gondolatait vizuális jelekből álló sort, mely úgy keletkezett, hogy valaki gondolatait vizuális jelek segítségével fejezte ki. E folyamatnak fontos közbenső lépcsője a gondolatok szabatos nyelvi alakban való kifejezése. A kibernetika nyelvét használva az olvasást egyfajta dekódolásnak tekinthetjük.
Az összes írásrendszerek közül az általunk is használt betűírás van a legszorosabb kapcsolatban a beszéddel, mert a folyamatos beszéd hangjainak jelsorrá való átalakításán nyugszik. Egyúttal teljes mértékben jelrendszer, ellentétben pl. az ideogrammákkal, melyek szimbólumok, a fogalmakat többé-kevésbé képszerűen jelenítik meg: nem annyira jelölik, mint inkább ábrázolják őket.
Az olvasást ismeretközlő és informáló szerepe kultúránk és munkánk nélkülözhetetlen eszközévé teszi. Tanításának jelentősége túlszárnyalja bármely más tantárgyét általában. Az olvasás kultúrtechnika: nélkülözhetetlen eszköz a művelődés minden fokán. Elsajátítása erősen befolyásolja a gyermek későbbi iskolai teljesítményeit a többi tárgyban. A tankönyvek jellege megköveteli, hogy az olvasás tempója elég gyors és technikája annyira mechanikus legyen, hogy ne kösse le a gyermek teljes figyelmét és ne eméssze föl munkaerejét, hanem maradjon lehetőség a szöveg megértésére, sőt a lényeg kiemelésére is. Vissza