Az öreg ember és a gondolatok

Előszó

Amióta kérte a felmentését és a nyugdíjazását, megkönnyebbült. Tudta, hogy ő mindig mindent megtett, amit az ereje és a körülmények lehetővé tettek. Elégedett volt, mert látta, hogy a munkatársai becsülik és többet is elért annál, amit a gyermekkorában megálmodni is tudott. Kivette a még neki járó szabadságot és hazaköltözött. Nem kellett tovább betartania a mindennapos munkavégzés egyhangú szabályait és megszűnt a feladatok lelkiismeretes teljesítésének nyomasztó felelősségtudata is. Végre lett ideje gondolkozni. Rég elfeledett ő, azt hitte, hogy már véglegesen - gondolatok, emlékek bújtak elő a tudata homályából. Eddig a problémák egy részét igyekezett elfelejteni, szőnyeg alá seperni. Úgy érezte, most végre rendet teremthet a kérdőjeles és az ellentmondásos gondolatai és tapasztalatai között, melyek az emberi élettel, az erkölccsel, a hittel, a vallással, a tudománnyal és a társadalommal kapcsolatosak. Öntudatlanul számvetésre készült. Ehhez a folyamathoz jelentősen hozzájárult nagyon szeretett húga tragikus életét lezáró még tragikusabb halálának élménye is. Most is bántja, hogy nem tudott többet segíteni rajta. Életével és halálával kapcsolatban olyan katarzist élt át, amit még a fia betegségének jelentkezésekor sem érzett, pedig akkor is nagyon összetört, csak sírni tudott. Vele kapcsolatban is hordoz egy keresztet: évekkel ezelőtt egyszer indulatában megütötte. Bár azóta többször is bocsánatot kért tőle, nehéz a szíve, ha eszébe jut e tette. Vissza