Az örök folyamat

Előszó

Amikor 1990-ben Bálványoson tábort szerveztünk, nem gondoltunk arra, hogy folyamat indul. Arra sem, hogy néhány évvel később az előadóink miniszterelnökké, miniszterré, államtitkárrá lesznek.
Spontán volt, belülről jött, fürödtünk a szabadság friss ízének éreztén született alkotó gondolatokban. Igen, azzal a nem titkolt szándékkal indítottuk és szerveztük a júliusi nyári táborokat, hogy megváltjuk a román-magyar kapcsolatokat.
Tükröt tart elénk ez a könyv. Belátjuk: megváltani nem sikerült a világot, de még a magyar-román kapcsolatokat is csak részlegesen! A világmegváltó szándékunk által életre keltett tábor viszont a párbeszéd állandó, biztos fórumává vált. Kormányok, koalíciók színezetétől függetlenül biztos pontot sikerült létrehozni a magyar-román kapcsolatokban, amelyet - biztosan állíthatjuk - immár nem lehet megkerülni.
Az őszinteség most már minőséggel párosul. A kormányzati tapasztalat birtokában, a szakma és a politikum egyidejű jelenlétével, délelőtt a politika, este pedig a zene, az irodalom vagy a színház emeli a rövidnadrágos politikusokat a tábori sátor magasságába. Kétszázról kétezerre nőtt a bejegyzett táborlakók száma szűk tíz év alatt. De ebben az esetben a számbeli növekedés nem mutatja pontosan a tábor hangulati szintjének növekedését.
Kétezer táborlakó a tusványosi tábor fizikai befogadóképességének határán van. A szellemi közösség, a bálványosi habitusú „szervusz-generáció" ennél jóval nagyobb. Saját képére formált bennünket.a folyamat, amelyet elindítottunk. Románokat, magyarokat, csángókat, briteket, hollandokat, svájciakat, ausztrálokat, politikusokat és diákokat, költőket és újságírókat, színészeket és dzsesszzenészeket, üzletembereket és tanárokat közösséggé varázsolt a bálványosi folyamat. És megtanított egy közös nyelvre. A júliusi nap, a fenyőfák, az Olt, a borvízforrás, a kürtőskalács és a szabadság nyelvére. És megtanított még valamire: folytatni kell. Vissza